Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

mint ma! December 8-án vót régén a vattai búcsú. Azt mondták rá, hogy jánynéző búcsú, mert rnég akkor is ingvállba' vótak a jányok. Mikor az első világháború táján édesanyám először vett fél plüskabátot, kinevették vele. Ez ilyen dérékig, csípőn alul érő, rövid, sötétkék színű kabát vót. Azt mondták rá, hogy „úri kisaasszony", és kinevették." A két világháború között azután mégis elterjedt a plüskabát a sályi asszonyok viseletében. Nyáron, hétköznap a leányok, asszonyok mezítláb jártak, de ha vasárnap templomba mentek, akkor patent harisnyát húztak a lábukra és cipőt. A cipő csak a századforduló idején kezdett elterjedni. Nyáron azelőtt, ha éppen lábbeli kellett, papucsot húztak a lábukra. Télen meg csizmát viseltek. A férfiak mint fentebb rnár említettük nyáron házivászon bő gatyában, lobogós, bőujjú, rövid, háziszőttes fehér ingben jártak. Az ing alja nem érte a derekukat. Ezen a részen testüket feketére sütötte a nap. Az ünneplő gatya bővebb és hosszabb volt, elébe fekete klott kötőt kötöttek. Télen zsák-nadrágot hordtak. Ellenzőjét elől kék posztóval szegték be. Az ingre meg zsák lajbit vettek. Ősszel tavasszal posztó szűrt vetettek a vállukra, aminek az ujját sosem használták, olykor be is varrták. Nagyon szép látvány volt, amikor cifraszűrös férfiak egymás után jöttek be a templomba. Járásuknak olyan ritmusa volt, olyan méltóságteljes, hogy aki látta, sosem tudta feledni. „Azelőtt szűrben is esküdtek a férfiak, - emlegeti Krokos József. A vőlegényi szűrt aztán nagyon megkímélték." Télen gubát, a tehetősebbek subát vettek magukra,amint azt az anyagi helyzetük engedte. Az első világháború idejétől kezdtek ünnepi használatra a férfiak is fekete posztóból meg kangárból csizmanadrágot és lajbit varratni. Nyári diőben a férfiak is mezítláb jártak. Aratáshoz a tarlóra azonban bocskort készítettek maguknak. A bocskor elvásott csizma szárából készült. Kivágtak a csizmaszárból egy akkora darab bőrt, hogy az egész lábfejet végigérje és legyen elegendő anyaga a felhajtáshoz is. Hogy az orra kerek legyen, tányért tettek a bőrre és amellett vágták ki. Elől, a felhajtott szélibe lyukakat ütöttek. Ennek szerszáma a tőrök volt. A lyukakba szíjakat fűztek, egy kicsit összehúzták,hogy ráncos legyen. A bocskornak hátul sarkot is csináltak. A bőr szélét hátul is felhajtották, a sarok közepénél bevágták, s aztán összevarrták. így a sarkot is védte. „Nem mént bele hátúiról se a talló." De olyan bocskort is készítettek, melynek nem volt sarka, csak szíjjal kötötték össze hátul,hogy a lábról le ne essen. Sáros, őszi időben, meg télen a férfiak csizmát viseltek. Csizmadiamesterek voltak a faluban. Ezek azonban csak a hétköznapi csizmákat készítették, meg lábbeliket javítottak. Az ünnepi csizmákat a vásárban szerezték be. Tímár nem volt a faluban, de szűcsök dolgoztak. Bírkabőröket készítettek ki és ebből főként pruszlikokat, rövid, derékig érő, ujjatlan irhakabátkákat varrtak. Ujjast is készítettek. Ezt már bőrkabátnak nevezték. Az ujjatlan, rövid báránybőr mellényt ködmönpruszliknak. mondták. Ezt díszesen ki is hímeztették. Elől hosszú, színes szalaggal volt öszszekötve. A század elején még a férfiak is hosszú hajat hordtak, s azt rendszerint zsírral is megkenték. Ahogyan Nagy Mátyásné (1878) elmondotta, a katholikus templomban a férfiaknak volt egy fal előtti padja. Itt a falon annyi kerek zsírfolt díszlett, ahányan a padban ülni szoktak. Az öltözet aszerint is különbözött, hogy milyen korúak viselték. A leányok világos színű ruhákban jártak, s fehér kendőt kötöttek. Az asszonyok sötétebb színű ruhát viseltek, de színes fejkendővel. Nyáron vékonyabb, olykor csipkeszerű fejkendőt hortak. Az öregek színe a fekete volt.