Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

a gatyának elejét—hátulját nem cserélgették az egyforma kopás miatt, mint azt más vidékeken tették. „Az ülep mutatta, hogy melyik a hátulja, még az eleje" -, mondja Krokos József (1896), és mindig úgy is viselték. A gatya széle rojtozott volt. Fel volt hajtva, és mesterkézték. „Kiszedtük belőle a fonalat, és így rojtos lett a maga valóságába" —, mondja Krokos Józsefné. A gatyához fehér inget, rá szép, fekete kislajbit vettek, sárgaréz vagy fekete gombokkal, s úgy mentek ünnepnapon a templomba. A fehér gatya elé fekete kötőt kötöttek. A hétköznapi befestett házi vászonból, az ünnepi pedig fekete glott—ból készült. Ezt már a század elején is viselték. A gatya is más volt munkához és ünnepre. A munkához használt gatya rövidebb, és szűkebb szárú volt, hogy ne akadályozzon a munkában. Az ünnepre való hosszabb és bővebb szárú, melyet a hozzáértők ,gyönyörűen be tudtak ráncolni". A gatyaráncolás nagy ügyességet kívánt. Dósa József (1893) elbeszélése szerint a század elején legfeljebb hatan-heten értettek hozzá az egész faluban. Hogy vasárnapra szép, ráncos legyen az ünneplő gatya, már szerdán hozzá kellett fogni a ráncoláshoz. „A gatyát szerda este nagyjából beráncoltuk. A ráncoláshoz két ráncoló fa kellett. Ez olyan vékony, simára faragott fa vót, aminek egyik vége hegyesebb, a másik meg kerekebb vót. Olyan keskeny, hogy beleférjén a gatya korcába. Mindegyikre ráhúztuk a gatya egyik szárát, aztán szép apró, egyenlő ráncokba szedtük. Szerda este nagyjából beráncoltuk. Csütörtökön mégvizeztük, és szépen eligazítottuk a ráncait. Mikor kész vót, akkor félakasztottuk egy szegre. Három napig vót felakasztva. Szombatra oszt'megszáradt. Megkeményedtek rajta a ráncok. Szombat este felvettük és úgy méntünk a jányhoz. A szépen ráncolt gatya után megfordultak a jányok. A szépen ráncolt gatyára nagyon kellett vigyázni. Leülni is csak 47 '