Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
28. kép: Sályi asszony gyermekével A szegényebb gyerekek ősszel és tavasszal alsó osztályos korukban még az iskolába is korcos ingben jártak. Legfeljebb még egy szalmakalapot kaptak hozzá, meg egy vászontarisznyát, melyben az iskolai felszerelést vitték, s egy kis ennivalót. A korcos ing éjjel—nappal rajtuk volt. így reggel az édesanyáknak nem sok dolguk volt az öltöztetéssel. „Azt mondta édesanyám, hogy kelj fél fiam, tedd fejedbe a szalmakalapot, oszt' menj iskolába" - emlegette Mészáros József (1876). Télen a fiúk házivászon gatyát, az első világháború körül olykor nadrágot kaptak, s kabát helyett egy-untercikk nevű ruhadarabot, mely az akkori idők pulóverjének felelt meg. Fekete kockás barhétból varrták, és béléssel is ellátták. „Olyan hosszú vót, mint a kabát. Ez is korcos vót. Madzag vót belehúzva, hogy ezzel is szorosra lehessen kötni. Bal ódaián fent vót égy nagy zseb is rajta. Pirossal be vót szegve. Ugy örültünk neki! Ceruzát, vagy valamit téttünk bele. Sapkája nem mindén gyereknek vót. Azt 1 forintért adtak (múlt század 70-es évek), legtöbben szalmakalapba' mentünk. Az csak 40-50 krajcár vót" - emlegeti Mészáros József. A kislányok festett házivászon bő szoknyában, és pitarka nevű blúzocskában jártak. „Kidobós blúz volt, nem kötődött be a szoknya derekába, elején fodorral díszítették." Palatáblájukat, iskolás felszerelésüket kosárban vitték a karjukon. Télen nagykendőbe bugyolálták őket, s úgy mentek az iskolába. Hajuk oldalra volt fésűive, be volt két ágba fonva és koszorúba felkötve. A kisebb iskolás fiúgyerekekre télen hátulgombolós kezes-lábas ruhát is adtak a századforduló idején, - emlékezik vissza Rácz Károly (1887). „Divat vót azért nyárba» a gatya, télbe' még a nadrág. De ezt nyáron fél nem vette senki. Aki abba' vót, kinevették, 45