Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
gálattal és 1 Ft árendável tartoztak az uraságnak. Voltak még u.n. subinquilinusok (háznélküli zsellérek) is, akik 20 hold közös földet, 10 hold közös rétet használhattak. Az Urbárium azért is jelentős történelmi dokumentuma Sálynak, mert ebben névszerint is fel van sorolva 105 jobbágy család. Mivel akkor még anyakönyvet sem vezetnek, tulajdonképpen ez az első hiteles névsor a sályi jobbágyokról, akik között most már „szabad menctclii" és „örökös" jobbágyokat is találunk. Feltűnő, hogy a családnevek túlnyomó többsége magyar. Az idegen hangzású családi név nem éri el a 10 % ot sem. Pedig a súlyos pusztulások, vérveszteségek pótlására a Szepessyek idegen, főleg szlovák családokat telepítettek Sályba is. Az Urbáriumban felsorolt idegen hangzású családneveket ma is viselik Sályban. Ennyi idő után azonban teljesen asszimilálódtak ezek a családok és kultúrájukban magyar hagyományokat őriznek. Az 1771 -es magyar nevű családok is csaknem mind megtalálhatók a mai faluban. Ilyen, az Urbáriumban felsorolt és ma is meglévő sályi családnevek pl.: Kocsis, Fekete, Tóth, Vanczák, Mészáros, Rácz, Takáts, Seress, Gazdig, Molnár, Farkas, Ducza, Kováts, Szabó, Penger, Lojkó, Miklavicz, Varga, Kiss, Simon, Máté, Garad, Bubrik, Havris, Emődi, Csizmadia, Szegő, Menyhárt, Kerekes, Dudás. 1769 ben kezdi el vezetni a sályi ref. egyház anyakönyvét Balogh Pál lelkész. Ettől kezdve rendszeres adataink vannak a sályi emberekről. A falu első tanítójának, Pásztor Jánosnak a nevét 1766 ból ismerjük. 61 1789 ben kezdi vezetni a ref. egyház első Protocollumát Bizony Pál lelkész. Az eklézsia élén a consistoriummal igyekezett nagy rendet tartani. Megidézte nemcsak a templomkerülőket, hanem a veszekedőket, „botránkoztató személyeket". Kiszabta a büntetéseket. Ezekből a jegyzőkönyvekből már képet nyerünk az akkori idők mindennapi életéről, sőt néprajzi adatokat is találunk bennük. Az első néprajzi adat is a Protocollum 1791. évi bejegyzéséből olvasható: „A zabolátlan Ifj tselédnek, Szolga avagy Szabad Legénynek társaságokba magokat elegyítő leányoknak és menyetskéknek (a'mint némely Helységekbe meg volt eddig ez az Isten ostorát reánk tettető igen vétkes rossz szokás) a botránkoztató vendégeskedéseknek, muzsikálásoknak, tántzolásoknak, fonóbéli alkalmatlankodásoknak a'mely gazda szállást ad: azon gazdát és véle együtt az említett botránkoztató tselékedeteket el követő személyeket az Ecclésia Curatora tartozzék a Consistorium eleibe citálni, a Consistorium pedig kit kit azok közül, a szerint a'mint vagyon reá érdeme, minden kedvezés nélkül tartozzék megbüntetni. Nem különben azokat is, a'kik Vasárnapokon, kiváltképen a két prédikációk között (az utzákon Férfiak, leányok, s asszonyok elegyeleg) Istennek hosszússágára rút, fajtalan és minden jó lelkeket botránkoztató játékokat szoktak elkövetni." A jegyzőkönyvekben a szigorú fegyelem mellett a papok és tanítók nyomorúságos anyagi helyzetéről is sokat olvashatunk. Olykor erről még egyházmegyei gyűléseken is panaszt tesznek. „Elől adatott... sok Tisztelendő Atyafiak és Oskola mestereknek azon keserves állapottyok, mely szerént hűséges fáradságok után másszor is ugyan, de kiváltképpen a gyakran elől forduló szűk időkben sok Halgatók által épen nem fizettetnek és ha éheznek, ha mindenből kifogynak is . . . mégis szolgálniok kell oly reménység alatt, hogy ugyan tsak valaha és valahogy ki fognak fizettetni." A tanítók mégis tanítanak. Míg 30 évvel ezelőtt az Urbárium alá csak a jegyző tudja aláírni a nevét, a bíró, törvény bíró is csak keresztet tud tenni leírt neve után, a jegyzőkönyvek alá a consistoriális személyekként szereplő sályi parasztemberek is szép, olvasható.írással írják alá a nevüket. .."''.-••'.'•••'•-.'•' ' •. • . 61 A Sályi Reformált Egyház Igazgató Tanácsának Jegyzőkönyve 19
