Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Az a dalkincs azonban, amely a legtöbbel hallható a mai faluban, kétségtelenül a magyar népdal új stílusú rétegéhez tartozik. Elsősorban ilyen dallamok tolulnak elő öntudatlanul, ha a belső kedv dalolás! diktál. A közfelfogás azt tarlja, hogy az új stílusú népdalok mindenütt egyformák. I'z azonban csak látszatra van így. „Egyformák" az új stílusú népdalok, mert első és utolsó soruk mindenütt egyezik, előadásmódjuk feszes (giusto), eleven, pattogó ritmusnak (kevés a parlandot idéző lassú előadásmódú, éles ritmus lüktet sorvégeiken. Legnagyobb részük ismert minden magyar lakta területen. De ha mélyebben megnézzük új stílusú népdalainkat, lehetetlen észre nem vennünk rajtuk bizonyos táji sajátosságokat. Nézzünk egy két példát. Kezdjük talán a legismetebbel. Giusto Cseh Katalin (1949) 1960.