Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
De voltak aztán olyan dalolási all 'nak is, melyek kimondottan a pihenés, szórakozás idejéhez kapcsolódtak. Vasárnap délután a húszas—harmincas években a sályiak sohasem dolgoztak. Különösen a fiatalság ilyenkor mindig szórakozott. A leányok karéjban daloltak, táncoltak. Vagy egy-egy háznál összejöttek, s harmonika vagy citeraszóra táncoltak. A legények felkeresték a kocsmát. „Nem azér', hogy ott az ember sokat itt vóna, hanem azér' mert ott danolhatott szabadon, nyugodtan" — emlegeti Horváth Dániel. Mikor a kocsmából, vagy a pincéből kimentek a legények, az utcán is folytatták a dalolást. összeölelgözve mentek, egymás vállára tették a kezüket, s úgy dalolták végig az utcát. Néha a falu különböző részeiről több legénycsapat énekét is lehetett egyszerre hallani. A legényeknek utcán való dalolása jóformán a mai napig szokásban van. Igaz, nem énekelnek már olyan tisztán és szépen, mint 10-20 évvel ezelőtt. Dalaikba sok értéktelen anyag is keveredik. De néha egy-egy szép régi dallamot is lehet hétvégeken hallani esténkint a sályi utcán. Ha pedig olyan korosztály verődik össze a kocsmában, akik Fiatalságukat a negyvenes-ötvenes években élték, zeng a népdal. Általában egy vasárnap délután (az ismétlődéseket nem számítva) 15-20 dal hangzik el a kocsmaudvaron, mégpedig olyan dalok kerülnek elő, melyek közt legfeljebb 3-4 műdal akad, a többi elsősorban újstílusú népdal, de egy-egy régi is fel szokott csendülni. A családi ünnepi alkalmak közül a kereszteld, a lakodalom, újabban a névnap jár dalolással, meg a disznótor. Az első kettőről a szokások kapcsán már esett szó. A névnap ünneplése a két világháború között még nem nagyon volt szokásban. „Csak az úri osztály rakta a névnapokat." Falusi családoknál legfeljebb a gyerekek jártak köszönteni. Ilyenkor verset mondtak. Az ünnepelttől aztán két vagy négy krajcárt kaptak. Énekelt névnapi köszöntők (István és János) a ma élők emlékezetéből már hiányoznak. Az utóbbi években terjedt csak el a névnapok megünneplése. Disznótorkor, mikor a vacsorának vége van, a házigazda odaszól vendégeinek: „No, térjünk át égy kis nótára! Ilyenkor mindenki feláll, eléneklik a Himnuszt, aztán leülnek és kezdik egyik nótát a másik után." (Horváth Dániel) Daltanulás szempontjából a férfiak életében volt még egy fontos tényező: a katonaság. Ilyenkor messzi tájak dalkincse is találkozott, kicserélődött. Bővült az otthon megismert dallamvilág. Az a sok fájdalmas, messziről nézve olykor mégis kedves, maradandó élmény, mely ehhez az időszakhoz fűződött, megkülönböztetett szerepet adott az itt szerzett dalkincsnek. Katonanótákból, a katonává válás folyamatát megéneklő dalokból még ma is jelentős dalkincset őriznek a sályiak. 103 Szórakozás, múlatás közben, kocsmai dalolások alkalmával is szívesen dalolják a katonadalokat, hiszen fiatalságuk, sok kedves emlékük, mélyen bevésődött élményük elevenedik fel éneklésük közben. b.) A Súlyban megőrzött dallamkincs A sályi nép nagyon gazdag népzenei hagyományt őrzött meg. A közfelfogás ugyan úgy tartja, hogy az uradalmak révén sokat cserélődött itt a lakosság és ez nem kedvezett az egységes néphagyomány kialakulásának. Ezzel szemben mégis volt itt valami állandóság. Az 1770-es Urbáriumban feltüntetett családok között megtaláljuk a mai jelentős sályi családi neveket. Még azokat is, melyek idegen hangzásúak. Ez a jó kétszáz esztendő elég idő volt arra, hogy a máshonnan jött, olykor idegen kultúrából kiszakadt elemek teljesen eggyé váljanak az itt élő lakossággal s annak hagyományait átvegyék, ahhoz hasonuljanak. Amiben mást hoztak, azzal legfeljebb színeit pazdagították, sajátos vonásaiban azonban meg nem változtatták az itt kialakult népi kultúra sajátos vonásait. A falu elzártsága pedig segített megőrzésében. 105 FARKAS Zoltán: Katonáskodáshoz fűződő népköltészeti emlékek Sályban. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 168
