Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

pokla szerepét, illetve annak büntetését az új asszonnyal először táncoló vette át. Más vidékek lakodalmi szokásaiban, az azokhoz fűződő dalokban megtalálható a kásapénz—szedéskor használatos ének. Sályban ilyen ének már nincs. Csak ének nélkülivé kopva van meg a maradványa a kásapénz—szedésnek. Ebéd vagy vacsora után a vőfély paszuiykának öltözve bejelenti, hogy a szakácsasszony kezére csöppent a forró kása, és orvosságra pénzt kér a fazékba, vagy a kalapjába. Ilyenkor aztán vannak, akik tréfából csontot vagy kását tesznek bele. Ezeknek aztán fakanállal a kezére üt. A kásapénz a szakácsasszonyoké. A vőfély egy liter bor árát kapja, amiért összeszedi. A régi sályi lakodalom dalanyagát vizsgálva feltűnő,hogy alig van benne valami abból a sajátos lakodalmas dalkincsből, amely pl. elevenen éli a zoborvidéki, vagy akár a Dunántúl egyes vidékeinek lakodalmaiban. Helyettük inkább az újstílusú népdaloké a túlsúly, sőt a népies műdal is hangot kap benne. A mai öregek által réginek tartott lakodalmas dalok nem olyan ősiek. Nagyobb részük nem régibb keletkezésű a múlt századnál. Mindössze négy régi stílusú dallam kapcsolódik Sályban a lakodalomhoz. Ezek viszont arról beszélnek, hogy valaha egészen ősi lakodalmi hagyományok élhettek ebben a faluban is. A második világháború után ezek a szokások jó formán megszűntek. Az utóbbi tíz évben ez a folyamat mintha megfordulni látszana. Nagy, sátras, 2-300 vendéges lakodalmakat kezdenek tartani, újra vannak étel köszöntők, menyecsketánc és láncolás. A lakodalom után a munkás hétköznapok következtek az emberek életében, melyekbe csak az ünnepek szokásai vittek változatosságot. Szokások, hiedelmek tulajdonképpen csak az élet végéhez, a halál bekövetkezéséhez kapcsolódtak már. A halál bekövetkezésére főként állatok viselkedéséből következtettek. Azt tartották, hogyha a bagoly huhogott: fiú, fiú, . . . akkor meghal valaki. „Ha a kutya gödröt kapar, oszt' vonyít, ha ilyenkor a fődnek tartja az orrát, akkor meghal valaki a családban. Ha meg félfele tartja az orrát, akkor tűz lesz." (Sályi Józsefné) De ugyancsak halálra következtettek abból is, ha magától kinyílt az ajtó, a kép leesett a falról, vagy a falon függő rózsás tányérok összeverődtek. Különösen akkor jósoltak ezekből a jelekből bekövetkezendő halált, ha beteg volt a háznál. S ezeket a jeleket úgy vették, mint a régen meghaltak valamelyikének jelentkezését. .Jelentkezett valakiért" - mondták. Abból is a halálra következtettek, ha a nagy beteg valamelyik meghalt hozzátartozójához beszélt, vagy azt látta maga előtt. Mikor a halál beállt, akkor a házban az órát megállították, mert azt tartották, hogy addig ver a haldokló szíve, amíg az óra ketyeg. Ha nem állítják meg az órát, akkor nem tud meghalni. A tükröt fekete kendővel bekötötték, „hogy a halott ne lássa magát". A halott szemét lefogták. Az ablakokat meg besötétítették, „mert a fénytől a halott szé'me felpattan". A halottat megmosdatták. Mosdóvizét olyan helyre öntötték, ahol senki sejárt, mert azt tartották, hogy aki átlép fölötte, az sárgaságot kap. Aztán felöltöztették. Az a ruha, amit a halottra adtak, különösen idősebbeknél, már előre el volt készítve. Halotti köntöst nem használtak, csak „rendes ruhába temették el a halottat, amilyenben járt. Az időseket feketébe, a fiatalokat világosba". Azután ott a háznál, a nagyházbm mindjárt meg is csinálták a ravatalt. Rendszerint bevittek a házba két hordót, arra kitömött szalmazsákot tettek, s leterítették kivarrot szélű lepedővel. A halott alá tett lepedő mindig feketével volt kihímezve. A feje alá is ugyancsak feketével hímzett végű párna került. A halott kezét a mellén összetették, abba zsebkendőt, katolikusoknál rózsafüzért, imakönyvet, reformátusoknál zsoltárt tettek, meg egy kis virágot. A zsoltárt ott nyitották ki, ahol a halott legkedvesebb éneke volt. Míg a halottat öltöztették, s a ravatalt készítették, addig a háznál be szokták zárni a kaput, hogy ne zavarja őket senki. Csak mikor mindennel elkészültek, akkor nyitották ki újra a kaput, hogy bejöhessenek a halottnézők. A halottat sokan meglátogatták. A halottnézők bementek a házba, köszöntek s így szóltak: „Isten nyugosztalja meg"... (kedves bátyánkat vagy nénénket). Ha öreg halt meg, arra rendszerint