Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

ím, itt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyecske fővel először mulasson. Mindegyik legénynek egy nótát juttasson, Az ajándékokból új cipőt varrasson. Mindenki táncoljon vele hát egy kurtát, Csak le ne tapossuk a cipője sarkát. Mert gondoljunk arra, hogy drágáért varrták, Azért tömjük meg jól forinttal a markát. A násznagy urunknál van egy üres tányér, Én kezdem a táncot, a többi még ráér. Addig menjenek el a pénzért, de sokért, Húzd rá cigány, húzd rá az új házasságért. A vőfély után az, aki táncolni akar az új asszonnyal, pénzt tesz a tányérba, s egyetkettőt fordulhat vele. A vőfély szaporán kiáltja: „Eladó a menyasszony." A végén a vőlegény is megváltja a menyecskét. Ekkor 12 leány gyertyát gyújt, mindegyik égő gyertyát tartó lány mellé odaáll egy gyertya nélküli lány, és dalolva körüljárják a menyasszonytvőlegényt. Aki gyertya nélkül kerüli, kezével tapsolja a dal ritmusát. Így járják körül az új párt, hogy „szaporodjanak, mint a csicsóka!" A gyertyás menet után az új ember elszaladt a menyecskével. „Kivitte, oszt' mentek. A nép még lapátot, szénvonót, piszkafát, fűrészt, kecskelábat még miegymást vitt utánuk. Mikor a vőlegény észrevette, hajtotta kifele őket. Azok meg azt mondták neki: Vinni kell a menyasszony bútorát!" Ez a szokása harmincas években lassan elmaradt. A múlt században pedig ilyenkor volt a menyasszony fektetés ceremóniája. Erről ma már nem tudnak semmi közelebbit, csak arra emlékeznek, hogy az új ember később visszajött az új asszonnyal, s első táncba kérőjét elfogták, megvasalták.

1 ui Horváth Dániel (1909) is elmondta, hogy egyszer ős is meg volt láncolva: „Mikor égy lakodalomban először táncoltam az új menyecskével, két fiú elfogott. Aztán a cigányok közül választottak két csendőrt. Kukorica kórét tettek a hónuk alá, mintha puska lenne. A lábamra láncot tettek. Ott csörgették, oszt' be kisír te k a kérő még a kiadó elé. Mikor kísírtek, ezt énekéltem: Nem loptam én életembe Csak egy csikót Debrecenbe. Mégis rámverték a vasat, Babám szive majd meghasadt. A násznagyok aztán úgy beszéltek velem, mint valami ügyész vagy főbíró a bűnössel. Mégbüntettek oszt engem égy hordó borra. Elfogadtam. Vót nekem égy kis háromliteres hordóm. Azt teletettük borral, rátettük két szőlőkaróra, úgy vittük a násznagy elejibe. Akkor oszt' levették a láncot." A táncolás lezajlása után inkább dalolni szoktak. Ilyenkor kerülnek elő azok a dalok, melyek a leányélettől való búcsúzásról, az asszony életéről szólnak, s nem egy tréfás dal is elhangzik ilyenkor. Leginkább a következő dalok hangzanak el a menyecsketánc utáni dalol áskor: 102 BARS1 Ernő 1983. 39 43. 160