Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

szulykák (maskarák, Észak -Borsodban pacurka, paszurka, a közeli Cserépváralján meg Tardon nwmusz volt a nevük). Két leány házaspárnak öltözött, mint Tönkrement báró és báróné mutatkoztak be és mókáztak a fonóbeliekkel. Majd szamárháton, azaz két egymásnak háttal álló, derékban meghajolt, baturuhával letakart menyecske hátán pipás, hosszúhajú ember „lovagolt be" (Molnár Borbála) nagy derültséget keltve. Ijesztgette a fonókat, mókázott velük, s közben botjával oda-oda sózott a szamarának. Távozása után ismét fontak, de hogy el ne álmosodjanak, következett a párválasztós „Kútba estem" játék. Majd bevezették a „Katát". Megszemélyesítője megfordítva helyezkedett el. Lábával mozgatta a magára vett Kata-fejet, kezével meg a lábát. Párbeszéd, kötekedés után meg is táncoltatták a „fejen álló" Katát, s jót mulattak rajta. Ismét fonás, közben ének, mese meg tréfák következtek. Természetesen megtárgyalták a falu ügyes-bajos dolgait is. Jaj volt annak, aki ilyen helyen szoba került. Mikor már nagyon elálmosodtak, következett a csizmaszárazás. Két leány lefeküdt egymás mellé „fejtől—lábtól". Mikor az egyik felemelte a lábát, a másik ezalatt felült, s a kezében tartott rossz csizmaszárral odasózott társa ülepére. Aztán ő feküdt vissza, emelte fel a lábát, s a másik ült fel és ütött oda neki. Persze mindezt gyorsan kellett csinálni, s nem kevés testmozgással járt! Ugyancsak „felébredt" tőle az elálmosodott. No de ennek is csók volt a vége, mert a csizmaszárazó lányokat megcsókolták a legények. így szórakoztak, meg fontak úgy este 11 óráig. Aztán tánccal fejezték be az estét. b.) Ünnepek szokásai Újév napján a legidősebbek emlékezete szerint gyerekek jártak újévet köszönteni. A katolikus gyerekek még szilveszter este elmentek és az „Ó szép Jézus ez új esztendőben" kezdetű egyházi énekkel köszöntöttek. A háziaktól diót, süteményt vagy pénzt kaptak. A ref. gyerekek újév reggelén először szüleiket köszöntötték verssel és „Az úrnak jóvolta napjainkhoz napokat told . . ." kezdetű egyházi énekkel. Majd a házakhoz mentek és a következő verset mondták: Ez új év felvirradtával Akik híven fáradoztak Tiszta szívből kívánjuk. Tisztelettel és hálával És bezártak kebelükbe. Éljenek több új esztendőt, Léptünk most eléjükbe Tartsa Isten egészségbe Mint annál több derülendőt Édes nek, Velünk megelégedésbe, Magunk néktek ajánljuk. Kívánunk számos új évet! (Mező Györgyné, 1902) A sályiak a nagyfarsangot (vízkereszttől húshagyóig) igyekeztek vidámsággal tölteni. Ezek a farsangi mulatságok inkább a fonóházakban folytak. Különösebb farsangi szokásról nem tudnak. Csupán egy dallal találkoztam, mely a farsangi táncot említi! „Illik a tánc a farsangnak..." Húsvét másodnapján Sályban is megvolt a locsolás szokása. Id. Horváth János (1870) ' elbeszélése szerint „az én gyerekkoromba' szagos víznek híre se vót! Hanem húzogatták a jányokat a piacnál a patakhoz, oszt' vederrel ott locsolták meg." Locsoláshoz fűződő éneket nem ismernek. Verset is csak ujabban mondanak a locsolkodók. A pünkösdölés ismeretlen Sályban. Id. Horváth János úgy emlékezik, hogy pünkösdkor éppúgy, mint május elsején a legények májusfát állítottak a lányoknak. Rajta ajándékul pántlikák és kendők díszlettek. A kisebb leányoknak zöld májfa gallyat tettek az ablakukba szalagokkal díszítve. Pünkösdkor a legények pünkösdkosarat küldtek édesanyjukkal a kedvesüknek. A kosár be volt vonva selyempapírral, s különböző színű (fehér, rózsaszín, piros) papírvirágokkal meg zöld rozmaringággal díszítették. A menyasszonyjelöltnek 145