Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

parasztlázadás hullámai, a leverését követő szomorú következmények. Aztán jöttek a mohácsi vész utáni nehézségek. A XVI. században csak a szabadon terjedő reformáció gyújt némi reménységet, s ad eddig nem remélt lehetőségeket a kisemmizett jobbágyságnak. Legalább egyházi vonalon hallathatja szavát, mert az egyház élén álló consistoriumba bekerülhet, résztvehet annak kormányzásában.

34 Arra is megnyílik lehetősége, hogy gyermekét iskolába járassa. Az eddig eltelt félezer év alatt még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy iskolát, tudást kellene adni a népnek. A reformáció hozza a falusi iskolák, meg a felsőbb iskolák alapítását. A sályi református egyház 1581-ben alakul meg az eklézsia alapítás első: Tírényi-Bebek korszakában.

35 Sajnos, mégsem tudott egyelőre kibontakozni mindaz a lehetőség, mely ekkor a sályi nép előtt is feltárult, mert rövidesen jött a török pusztítás, és másfél évszázaddal visszavetett mindent. 1596-ban éli át Sály népe történelme legnagyobb pusztulását. Eger eleste és a szerencsétlen kimenetelű mezőkeresztesi csata után a vármegye déli felét, benne Sályt is elpusztítja, felégeti a török. Valóságos romhalmazzá válik Dél-Borsod. Mivel a négy járásból álló megyének ez a déli, negyedik járása szinte teljesen elpusztult, a vármegye külön határozattal meg is szünteti, s néhány évtizeden át csak három járásból áll Borsod vármegye. Sály felégetése ősszel történt. Közelgett a tél. A megmaradt lakosság hajlék és élelem nélkül maradva rettenetes nélkülözéseken ment keresztül. A hagyomány úgy tartja, hogy a falutól északra fekvő Tarizsa-hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódtak meg a katasztrófát átélt, megmaradt emberek.

36 Évtizedeken át nem is mertek visszamenni a faluba, hogy elpusztult házaikat felépítsék. Portyázó török csapatok támadásától, haráesolásától mindig lehetett tartani. Ezért még csaknem száz év múltán is arról számol be egy összeírás, hogy összesen tíz ház van Sály ban és csak négyben laknak. Hat teljesen pusztán áll.

37 A környéken sem jobb a helyzet. Geszten 6 házból ugyancsak négyet laknak, Felső-Ábrány

ban 19-ből ötöt. Sőt Keresztesen 74 házból is csak hatot laktak. A vármegyében 780 pusztán álló ház állott ebben az időben és csak 480 olyan parasztház volt, melyben emberek éltek. Nem volt, aki művelje a földeket. A vármegyei követek írják az 1687. okt.4-i országgyűlésen a következő sorokat: „Ekénket megszárasztván, vármegyénkben csak a sok gordony, bogács kóróval és tövissel felnőtt puszta mezeinket látjuk."

38 A földesurak is inkább Miskolcra húzódnak, ott viszonylag nagyobb biztonságban lehetnek. Valószínűleg itt élhet 1655—ben Sály földesura is: örsúr nemzetségének utolsó férfi tagja: Tibold Zsigmond. Erre enged következtetni az az okmány, mely szerint megengedi neki a városi tanács, hogy kisfiát az Avasi templom belsejében temettethesse el. Egy XVII. századi okiratból ezt olvashatjuk: „1655-ben a templomba való temetkezés újabb példájáról értesülünk, amikor is Tibold Zsigmondnak engedi meg a városi tanács, hogy kisfiát az avasi templom belsejében temettethesse el, amiért viszont ő kötelezi magát, hogy a deákok éneklő helyéül egy becsületes chorust építtet a saját költségén."

39 Ilyen kéréssel csak miskolci lakos fordulhatott a városi tanácshoz. Mivel elveszti egyetlen fiú örökösét, birtokait, köztük a sályit is, az 1657. évi Jászói konventen 3000 forint ellenében feleségére, Kakasfalvi Csuda Zsuzsannára hagyja. „Ezt az egyességet jóváhagyta I. Lipót király, az erről szóló, kutyabőrre írt királyi levél jelenleg Sappelt Kálmán uradalmi intéző birtokában van - írja Barsi Lajos: Ez a sályi Szepessy-féle kastélyból nemrégiben 34 A sályi reformált egyház igazgatói Tanácsának jegyzőkönyve 35 BOROVSZKY Samu 1909. 99. 36 Elmondta Horváth János (1896), Sály 37 BOROVSZKY Samu 1909. 353. 38 BOROVSZKY Samu 1909. 354. 39 SZENDREY János 1890. 520. 13