Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

akkor kisebbre szokták állítani a kaszát, mert nem tudnak sorba menni, s nagy rendet vágni. Ilyenkor más a fizetség is. Ha dó'lt búzát arattak, azt mondták: ezt kaszabegy éltük. Ugy is mondták: sarkaltuk. Ilyenkor ugyanis a sarkára eresztették a kaszát. Rendes rendet nem lehetett vágni, mert elfúlt a kasza. y A levágott gabona összerakása. Sályban a levágott gabonát mindég kévébe kötötték. Még a régi sarlós aratásnál is. A kévét meg keresztekbe rakták. Más eljárásra egyáltalán nem emlékeznek a faluban. Annak a munkának a neve, mikor a marékszedő vagy mare'kszedő a kaszás után haladva a levágott búzát kisebb csomókba összeszedi a kévekötés előkészítésére, marékszedés vagy marekszedés. A marekszedő ilyenkor markot szed. Ugy is mondják: markon van. A marékszedő háttal állt a kaszásnak, olyan távolságra, hogy az a kaszával meg ne vágja. Ha másfél, két méterre előrehaladt a kaszás, akkor indult el a marékszedő. „Farral mént, mint a rák." Karkesztyűt is vett magára. Ez olyan volt, mint a blúznak az ujja. Vászonból csinálták. Váll alatt meg volt kötve madzaggal, a csuklónál pedig gombbal begombolva. A kézfej szabadon volt. Ha az is be lett volna kötve, nem lett volna „olyan érzési". Karkesztyű csak a balkaron volt, amelyikkel fogták a markot. A marekszedő sarlóval szedte föl a földről a levágott gabonát a balkarjára, s az ölébe szorította. Addig szedte, míg tele nem lett. Ha tele lett az öle, s a bal karjával már nem tudott többet megtartani, akkor jobbra fordult és letette a földre. Ez volt egy marék. Utána visszalépett és újra kezdte. Igyekeznie kellett, mert a másik kaszás már ott volt utána. Még törülköznie se igen volt ideje. Viszont túlságosan sem siethetett, mert az előtte lévő kaszás 43. kép: Ebéd utáni pihenő a tarlón 101