Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál

Észak-Magyarországon több településen vizsgáltam meg elmagyarosodó szlovákok rokonsági terminológiai rendszerét: Ipolydamásd, Répáshuta, Vágáshuta, Hollóháza, s adatokat gyűjtöttem a szlovákiai elmagyarosodott szlovák településen Garamkövesden is. A teljes magyar és szlovák terminológiai rendszert egyazon adatközlőtől vettem fel, s szembesítettem más falubeliek anyagával. Megállapítható, hogy vizsgált falvvainkban az elmagyarosodás előtti végállapotban, kétnyelvűség idején nem lelhető fel az a SVECOVÁ, S. által megjelölt szlovák sajátosság, amely szerint a terminológiai rendszerben más-más terminusok jelölik az apa és anya párhuzamos rokonait. Hollóházán és Vágáshután a báöi és nína szolgál a nagybácsi és nagynéni jelölésére a vérrokonoknál, de az affiniális rokonság + 1 és +2 fokán is ez a mindent egybemosó terminus jelenik meg, de ugyanígy nevezik az idősebbik édes fiútestvért (báty) és nőtestvért (néne) is. Répáshután a konszangvinikus oldalág +1 és +2 fokán a báci és néni áll a szlovák terminológiai rendszerben, de itt mellette még használatos +1 fokon (nagybácsira) a batb, (nagynénire) a neviüka, nenika is. Az affiniális rokonság +1 és +2 fokán is ezek a terminusok állanak. A házastársi rokonság esetében a szlovák klasszikus terminológiában a svokor és a test áll párban, míg vizsgált községeinkben sveker és svekrá alakok állanak párban, mint hím- és nőnemű alak, amely apóst és anyóst jelent. Az affiniális rokonság 0 fokán már a szlovákban is a mindent egybemosó sógor szó szlovák alakja áll heger és svegerina, de érdekes módon Répáshután ugyanilyen intenzitással használják az andland'o (ángy) alakot is a sógornőre még a szlovák nyelvben. Hollóházán és Vágáshután ez nem épült úgy be a terminológiák közé. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar rokonsági terminológiai rendszerben, a nyelvváltás után szláv sajátosságok egyáltalán nem öröklődtek át, hanem átvették a magyar községek teljes szóhasználatát, annál is inkább, mert mint láttuk a család formája (kiscsalád) is tökéletesen megegyezett a magyar kiscsaláddal. A nyelvváltás után megjelent a terminológiai rendszerben egy újabb vonás a szlovákoknál, az a finnugor, ural-altáji sajátosság, hogy kor szerint különítik el a testvéreket, s párhuzamos terminusokkal illetik. Répáshután már a szlovák szóhasználatban megjelent az ilyen törekvés, mert a szlovákban különben gyakran nem használt elválasztást itt meglehetős következetességgel képviselték: starSi brat, mladsi brat, starsia sestra, mladlsia sestra. Vágáshután ez abban nyilvánult meg, hogy az idősebb testvéreket kettős terminussal illették: brat, illetve baöi s sestra, illetve nína. Hollóházán a starij brat, mláds'ij brat, s a stara sestra, mladsa sestra alakok szlovák használata nem volt következetes, a sestra és a brat volt általánosan használatban. A magyar terminológiai rendszerben azonban mindhárom helyen a néne, báty és húg és öcs megvan, de megfigyelhetően a használatuk kevésbé következetes, mint a magyar falvakban. Inkább a testvér szó vagy nővér szó használatos, illetve a báty következetesen az idősebb testvérre. Megállapítható hát, hogy a nyelvváltás előtt már alapvető változások következtek be a rokonsági terminológiai rendszerben, s ez nem tette lehetővé, hogy a szláv sajátosságok tükröződjenek tükörfordításként az átvett nyelvben. Nem állott már a szlovák nyelvi sajátosságok mögött sem tényleges társadalmi viszony, s nem volt ami életben tartsa a sajátosságokat, s tovább örökítse. A magyar és szlovák terminológiai rendszert ugyanakkor azonos hatás is érte: a sógor, német eredetű szó betörése mindkét nyelvbe, s olyan 73