Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Bodnár Mónia: Egy gömöri szlovák telepítésű falu asszimilációja

Rövid hozzászólásomban a népi erdőgazdálkodás egy részterületét — a Bükk hegység falvaiban folyó fakitermelés

8 szókincsét — vizsgálom meg az interetnikus kapcsolatok szempontjából. Arra keresem a választ, hogy a népi kultúrának e kis szeletében, a fakitermelés szókincsében fellelhetőek-e egyáltalán interetnikus kapcsolatok, és ha igen, akkor ezek a kapcsolatok milyen jellegűek. A fakitermelés terminológiáinak körében a magyar nyelvtörténet különböző periódusaiban keletkezett és meghonosodott szavak, köztük finnugor eredetűek, korai szláv átvételek és a későbbi századok során szlovák és német eredetűek egyaránt megtalálhatóak. A fakitermelés központi mozzanata, a fadöntés technikája az egész magyar nyelvterületen azonos, s ehhez egységes eszközanyag és szókincs tapad. A vidékenként! eltérések alig tarkítják ezt a képet. Szembetűnő mindenütt a fejsze elsőrangú szerepe és funkcionális-formai differenciáltsága.

9 A magyarság körében a fadöntés technikájának igen korai ismeretét perdöntőén bizonyítja hogy az ék, a fejsze és a hajkolás, hakkolás szavunk finnugor eredetű.

10 A hajkolás, hakkolás szavak jelentése némi magyarázatra szorul hiszen a köznyelvben ezek nem használatosak, az erdészeti műnyelv népnyelvi eredetű szakkifejezései.

11 A fa döntéséhez az ország legnagyobb részén úgy fognak hozzá, hogy a fa egyik oldalán fejszével egy vízszintes, majd egy rézsútos bevágást végeznek, ennek következtében a törzsből egy nagyobb darab kiesik. Az így keletkező cikkes bevágást, valamint a kieső darabot haloknak, hajknak, hakknak nevezik. Aki hajkot vág az hajkol, hakkol, magát az eljárást hajkolásnak, vagy hakkolásnak hívják. A szó hajk alakja — ez a keleti nyelvjárás-területről és a székelység köréből ismert — került be az erdészeti műnyelvbe és a mesterségek szakkifejezései közé.

12 A mesterségek közül természetesen a famegmunkálását végző, a fát alapanyagul használó tevékenységeknél bukkan fel ez a szó az erdészetivel azonos jelentésben. FRECSKA Y János a Mesterségek Szótárában az ácsok szakkifejezéseit ismertetve ezt írja:„A faragás könnyebbségére a tönköt legalább megcsaplálják, meghajkolják (ausstechen) vagyis rovásokat (Kerbe), hajkokat (Stiche) vágnak bele".

13 A szó származékai közül a hókács alak az Ormánságban forgács jelentésben ismert.

14 Egy másik alakváltozat a hajkács pedig szintén a famegmunkáló mesterségek körében használatos, a népnyelvivel azonos jelentésben. A hajkács (die Schwarte) ácsműszó, illetve (Schmalbrett) asztalos műszó. E szavak cs elemében a népnyelvi alakban és 8. MÁDAI Gyula: Népi erdőgazdálkodás a Bükk hegységben. Miskolc, 1967. (kézirat); MÁDAI Gyula: Az erdő szerepe a bükki falvak népének életében. In: VIGA Gyula (szerk.): Nemzetiségi falvak a Bükk hegységben. Miskolc, 1980, 26-36.; KOLODZEY Zoltán: Az erdő szerepe Répáshuta népéletében. In: MÁDAI Gyula (szerk.) Népi kultúra Borsodban. Miskolc, 1970. 39-56.; D. TÓTH i. m.; BOZÓ i. m. 9. HEGYI i. m. 53. 10. HEGYI i.m. 198. 11. HORVÁTH Károly: Halok, hajk. Magyar Nyelv XXIII. 1947.17-23. 12. DIWALD Adolf-WAGNER Károly: Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár. Pest, 1968. 38. 13. FRECSKAY János: Mesterségek szótára. Budapest, 1912.14. 14. KISS Géza: Ormánysági szótár. Sajtó alá rendezte: KERESZTES Kálmán Budapest, 1952.236. 36