Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Kotics József: Interetnikus kapcsolatok a fakitermelés szókincsében

síthető, hogy ezt a szánt, — lacsuha

20 néven a zempléni hegyvidéken is ismert — szlovák ölfavágók terjesztették el a Bükk hegység falvaiban. A német eredetű kifejezések esetében is joggal gondolhatunk arra, hogy a betelepült német eredetű lakosság szókincséből kerültek át a magyarba. A Bükk hegység falvaiban a fadöntésnél fejszével kivájt befelé keskenyülő résznek — amivel a fa dőlését irányították — s ennek a munkafolyamatnak többféle elnevezése ismert: hakkolás, hókácsolás, réhelés. Feltűnő, hogy ennek a műveletnek a megnevezésére szláv elnevezések azokban a falvakban sem ismertek, ahol a betelepült lakosság más műveletekkel és eszközökkel kapcsolatban megtartotta az anyanyelvi kifejezéseket. Ezt a munkafolyamatot Kisgyőrben is a németes hangzású réhelés szóval jelölik.

21 Magától értetődőnek tűnik itt is korábbi német telepítésre gondolni. A bükki üveghuták létesítésénél a szlovák népesség mellett német eredetű szakmunkások is letelepedtek itt.

22 A hutatelepüléseken azonban a réhelés elnevezés egyáltalán nem ismert, csak Kisgyőrben, ahol néhány szlovák elemet ki tud mutatni a kutatás, de németet nem.

2 3 Ebben az esetben tehát az idegen eredetű terminológia fennmaradását nem tudjuk településtörténeti adatokkal alátámasztani. Valószínűbbnek tűnik a MÄDAI Gyula által is felvetett megoldás,

2 4 miszerint a famegmunkálással kapcsolatos kismesterségek többnyire német eredetű műszókincséből kerülhetett át ez a kifejezés e munkafolyamat jelölésére is. Tájszótáraink közül csupán SZINNYEI közli munkájában a réhel szót bevág jelentésben a Hegyaljáról.

2 5 Feltételezésünket azonban nem támasztja alá FRECSKA Y János Mesterségek Szótára című munkája sem, hiszen egyetlen mesterség szókincsében sem említi ezt a kifejezést.

26 A réhel szóhoz közel álló sréh, srég alakot a famegmunkálással kapcsolatos népi kismesterségek szókincsét vizsgáló tanulmányok és a táj szótárak is említik.

2 7 Valószínűleg a schräg — ferde jelentésű német szó többszöri változáson átment származéka lehet a réhel szó. Kisgyőr esetében az is a mesterség szókincséből való átkerülés mellett szól, hogy a famesterségek a falu életében a mai napig jelentős szerepet töltenek be. Kisgyőrben ott20. Vö.: TAGÁN Galidsám: Pusztafalu gazdálkodása. Néprajzi Értesítő XXXI. 155.; PETERCSÁK Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében. In: SZABADFALVI József (szerk.): Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. Miskolc, 1981. 53.; BALASSA Iván: 'Földművelés a Hegyközben. Budapest, 1964. 50.; IKVAI Nándor: Földművelés a Zempléni-hegység középső részén. Debrecen, 1967. 46. 21.MÁDAH. m. (1967)24. 22. VERES i.m. (1978)16. 23. VERES i. m. (1978-79) 63. 24. MÁDAI i. m. (1967) 24-25. 25. SZINNYEI József: Magyar tájszótár. Budapest, 1897-1901. 265.; Vö.: MAJOR Lajos: Tájszók. Más-más vidékek. Magyar Nyelvőr VI. 1877. 425. 26. FRECSKAY i. m. 27. Vö.: MOLNÁR Mária: Faragóspecialista műhely Faddon. Néprajzi Értesítő XLVII. 1965. 329-336.; BALÁZS Géza: A kazári népi erdőgazdálkodás munkamenete és szakszókincse. Budapest, 1982. 39.; BURA László: A szatmári fafeldolgozó mesterség szakszókincse. Budapest, 1981. 231. 38