Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál

hatása, amely az eredeti terminusok kiszorításához, a sajátosságok megváltozásához vezetett.

1 3 Nem tartozik vizsgált területünkhöz, de mégis tanulságos Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) anyagának vizsgálata.

14 Ez a település ugyanis nem akiscsaládos, hanem a nagycsaládos területhez tartozik. A település lakói a múlt század utolsó harmadában még tisztán szlovák nyelvűek voltak. A templomban is csak szlovákul prédikáltak az emlékezet szerint, ez volt az elöljáróság hivatalos nyelve is az iratok szerint. Az elmagyarosodás folyamata az 1870-es években indult meg. Ezt tanúsítják a sírkövek is. Az ebből az időből származó sírkereszteken már magyaros névszerkezet olvasható (vezeték + keresztnév). A nevek egyértelműen szlovákok (Hrdlicska, Hapka, Zatyik, Stydera), de magyar helyesírással. A korábbi fellelhető köveken a nevek még szlovák névszerkezetet mutatnak. A mai 80 év körüli emberek (a gyűjtés időpontja 1974) már egyáltalán nem tudtak szlovákul. A nyelvváltás ezek nagyszüleinek az életében ment végbe. Emlékeznek, hogy nagyszüleik a maguk korabeli emberekkel még szlovákul beszéltek és szüleikkel, nagyszüleikkel is így érintkeztek. Magyarul igen rosszul beszéltek, de unokáikkal már így társalogtak, s néhány szóra korlátozódott szókincsük. A mai 80 év körüli emberek szüleikkel mindig magyarul beszéltek, s a szülők is generációjukban már a magyar nyelvet használták inkább. Jobban tudtak magyarul, mint szlovákul. így az a generáció, amelyik a századforduló első két évtizedében lépett házasságra már magyar nyelvű volt. Az elmagyarosodás visszafordíthatatlanul végbement, noha Csehszlovákia része lett időközben a Garam mente, ma sem tudnak szlovákul a falu lakói, csak az iskolai oktatás útján megtanultakig terjed tudásuk, s nem különb, mint a tiszta magyar nyelvű és eredetű falvaké e térségben. A környező magyar településeken az elmagyarosodás idején még voltak nagy családi közösségben élők, noha a nagy családi rendszer is felbomlásnak indult már. Garamkövesden, Muzslán, Helembán, Kernenden, Kőhídgyarmaton, de az Ipoly mentén is, még éltek azok a terminusok — 1974-ben könnyen gyűjthetők voltak —, amelyek a nagy családi viszonyokat hűen kifejezték: kisebbik uram, örebik uram, idesapámuram, bátyámuram, asszonyom, ángyom, ángyomasszony, s kifejezték a nagycsaládba bekerült nő helyzetét, koordinátáit férje családjában.

15 A garamkövesdi rokonsági rendszerben az emlékezet szerint a nagycsaládnak ekkor még nagyobb súlya volt, mint a környező falvakban. A magyar közösségek nagycsaládjai előbb indultak bomlásnak. Az emlékezeten túl tanúskodik erről a temetkezés rendje is, amely a neveket konzerváló sírkeresztek miatt jól rekonstruálható: jelentősebb arányú és népesebb a nagycsaládi, nemzetségi sírok száma Garamkövesden, mint a szomszédos Ipoly és Garam menti településeken. Ennek ellenére az elmagyarosodó szlovák lakosság nem vette át a fentebb említett nagycsaládi viszonyokat kifejező terminu sokat, noha azok vagy egy kettős (nagy- és kiscsaládi) terminológiai rendszer az ő viszonyait hívebben kifejezte volna, s még élt a napi szóhasználatban is — ha kisebb intenzitással is — a nagycsaládi viszonyokat kifejező terminusok sora. Hogy az ekkor újabbnak és elevenebbnek számító terminusokat vették át az elmagyarosodó szlovákok elsősorban, 13. SZABÖ i. m. (1980). 54.; LÖRINCZI i. m. (1980). 70-75.; §VECOVÁ i. m. 455. 14. Vlastivedny slovnik obci na Slovensku. II. Bratislava (1977). 14. 15. BODROGI i. m. (1961/a). 139-141.; FÉL Edit: A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. Érsekújvár, 1944. 5-15. 74