Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet és rokonsági terminológiák Északkelet-Magyarország különböző etnikumú csoportjainál

Mindez egyben azt is bizonyítja, hogy a családszervezet az egyes közösségek kultúrájának olyan része, amely egészen mélyen gyökerezik a kultúra irányát, jellegét megszabó alapvető tényezőkben. Maga is meghatározó eleme egy kultúrának, s mint ilyen nehezen, lassan változik. Csupán a kultúra egészét meghatározó tényezők változása vagy belső fejlődését mozgató erők késztethetik átalakulásra. Az egymással érintkező kultúrák cseréjében nem vesz részt, így az interetnikus viszonylatban működő erők hatókörén lényegében kívül esik. A családszervezet, a rokonsági rendszer, s a munkaszervezet belső hatóerőkkel való kapcsolatára, érintkező kultúrák viszonylatában ható erőkön való kívülrekedésére már jászdózsai vizsgálataink során utaltunk.

6 2. Mi indokolja akkor azt, hogy e kérdést éppen az interetnikus tanácskozáson vetjük fel ismét? Annak belátása, hogy egy jelenségcsoportnak nem minden eleme, egy strukturálisan felépülő kulturális komplexum nem minden építőköve alkot zárt, bonthatatlan, s a fő tényezők által meghatározott és determinált egységet. A családszervezet, a rokonsági rendszer, illetve a családi viszonyokat és rokonsági kapcsolatokat nyelvi formába öntő terminológiai rendszer bár szorosan összetartozik, mégsem azonos hatóerők mozgatják. A tényleges vérségi kapcsolatok, a ráépülő intézmények viszonylag stabilak és állandóak, ezt a rokonsági terminológiai rendszer mindenkor hűen tükrözi is, mégis a terminusok egyenként más törvényszerűségeknek is ki vannak téve, mozgékonyabbak, s olyan erők is változásokat idéznek elő bennük, amilyenek magát a tényleges rokoni és családi kapcsolatokat érintetlenül hagyják. Nem véletlen az, hogy a rokonsági terminológiákat eleinte a tényleges rendszertől független kövületeknek tekintették, majd túlértékelték mozgékonyságát és mindig a tényleges állapottal való egyes összefüggését, szinkronitását hangsúlyozták. Külön mozgásuk, időleges elcsúszásukra azóta számos adat gyűlt össze, de ezt a tudomány a mai napig nem értékelte, s csak egyik vagy másik álláspont mellett tört lándzsát.

7 Az egymás mellett élő zárt, integrált kultúrák családszervezeti felépítése, rokonsági rendszere nem hat, mert nem hathat egymásra. Ugyanakkor e viszonyokat hűen kifejező rokonsági terminológiai rendszerük között csere indulhat meg, átvehetnek egymástól — ha ennek belső feltételei is adottak — bizonyos érintkező pontokon terminusokat, s tehetik ezt olyan esetekben is, amikor a mögöttük álló valóságos intézmény, tényleges rendszer bizonyos különbözőségeket is mutat. Magyarán szólva a rokonsági terminológiai rendszerek anélkül hathatnak egymásra, hogy a családi és rokonsági viszonyok követnék ezt a mozgást. Az eltérés persze nem lehet nagy, mert a terminológiai rendszer lényege valójában az, hogy a mindenkori viszonyokat ténylegesen is kifejezésre juttassa. De ezt az együttmozgást — mint fentebb láthattuk — biztosítja az, hogy a családszervezet, rokonsági rendszer, munka- és üzemszervezet egészét egy egész tájat, régiót átfogó hatóok hoz egy nívóra, egységesíti a különböző etnikumok belső rendszerét olyan nagy területen mint a palóc vidék vagy az északkeleti kiscsaládos terület vegyes nemzetiségű, eltérő geográfiai meghatározottságú területe. 6. SZABÓ László (szerk.): Jászdózsa és a palócsag. Szolnok, 1973. 236-238.; 318-323. 7. BODROGI Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése. Műveltség és Hagyomány III. (1961). 129-147.; BODROGI Tibor: Társadalmak születése. Budapest, 1961. 71