Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabolcsi Miklós: Köszöntő

tudományoknak, és közte az itt képviselt néprajznak nagyon fontos helye és funkciója van, mint az előbb is hallottuk a közösség életében, a magyar tudományosság teljes szférájában, és másfelől, hogy mindazok a kollégák, mindazok akik nehéz és bonyolult munkakörülmények között anyagilag sem eléggé dotálva dolgoznak érezzék, hogy munkájuknak fontossága van, hogy az ország számít erre a munkára, hogy lényeges a tevékenységük, és hogy önmaguk új eredményekkel járulhatnak hozzá a magyar tudomány teljességéhez. Hadd tegyem hozzá, hogy egy tudományosság önmagában sohasem csak az akadémikusokból, vagy a néhány egyetemi tanárból áll, a tudományosság igazi egészságét igazi szerkezetét az a sok száz, néha sok ezer munkás biztosítja, akik a területen, a terepen dolgoznak. A mai alkalommal ilyen szempontból szeretném köszönteni önöket, szeretném bátorítani az ittlevőket a további munkára abban, hogy értelmét lássák a munkának, és ilyen alkalmakkor kicseréljék egymással tudományos eredményeiket. Külön érdekessége a konferenciának tudománymódszertanilag az, hogy néprajzi, kulturális, antropológiai, történeti, nyelvészeti — mindez együtt. Már hosszabb ideje beszélünk arról, hogy a tudományágak határai elmosódnak. Hogy a régi határokon, a régi területeken új tudományágak, új tudományterületek még meg nem nevezett új ismerettömbök bukkannak föl. Végigolvastam én is ezt a kitűnő kiadványt, s ebből világosan látszik, hogy itt egy olyasfajta komplex megközelítésről van szó, amely egyszerre településtörténeti, egyszerre politikatörténeti, egyszerre foglalkozik a szokások és magatartástörténetével, dolgozik nyelvészeti eszközökkel, dolgozik a tárgy úgynevezett tárgyi néprajz vagy anyagi kultúra történetével, dolgozik a folklórkutatás módszertanával és dolgozik, hogy egy kicsit haza is beszéljek, dolgozik a klasszikus irodalomtörténet-megközelítésekkel is. Mindezeknek a tudományágaknak az érintkező pontján, határvonalán alakul ki az a komplex új tudományosság, amelyet itt interetnikus kapcsolatok címen tárgyalunk, amely azonban sok más helyütt a magyar tudományban kibontakozni látszik. És mi azért is örülünk — hogy ezt a királyi többest az akadémia nevében használjam — ennek a mai konferenciának, mert ez a komplex megközelítés, a módszertanok egymásra hatása, a különböző szempontokból való megvilágítás alkalma és terepe lesz. Én is merem remélni, hogy a tanulmánykötet még csak egymásra tett tanulmányok sokasága. Most a vitában kell konfrontálódniuk, egymásnak feszülniük a különböző nézeteknek, kell a terminológiákat egymáshoz igazítani, kell ugyanarról a jelenségről különböző oldalról véleményt adni. Egy igazi interdiszciplináris kutatás ilyen módon bontakozik ki. És végül hagy utaljak én is, — bár ez már megtörtént — magának a választott témának a fontosságára. Hadd mondjam meg, hogy a magyar társadalomtudományi gondolkodás és különösen a magyar humán tudományok gondolkodása annak ellenére, hogy negyven éve programul tűztük ki, sőt a háború előtt az Apolló folyóirattól kezdve Németh László munkájáig, munkásságáig programul tűztük ki, még nem gondolkozik eléggé Keletközép-Európában, még nem gondolkodik eléggé abban, hogy Magyarország szoros szomszédságban van más népekkel, hogy kultúránk érintkezik más népekével, és nem vesszük eléggé tudomásul, kölcsönösen nem vesszük eléggé tudomásul egymás történetét, egymás értékeit, egymás problémáját. Ez a tudomásul nem vétel — csak két gyakorlati példát mondok mostani munkaterületemről — megmutatkozik az iskolai oktatásban, a nyelvválasztás kérdésében ahol Magyarországon alig választják második nyelvként, sőt fakultatív nyelvként is alig választják a szomszéd országok nyelvét, megmutatkozik egy kissé a könyvkiadásunk kérdésében, és sok más területen. A Magyarországon élő nemzeti6