Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)
Szabó József: Adalékok a nemzetiségi iskolák történetéhez
már csak emlékezetben él. E napon kezdték el a lucaszék készítését is, amelyről meglátták a „bosorká"-t. A szék karácsonyra készült el. Karácsonykor a készítője elvitte a templomajtóba és ráült. Amikor a boszorkány belépett, nem volt szabad hátranéznie és amikor elment mellette, megtudta, hogy ki a boszorkány. Miután a templomból kijött, a széket ötfelé kellett elhajítania. 47 Más adat szerint mákot szórt szét hazafelé, hogy amíg azt a boszorkány összeszedi, addig ő elszaladjon. Utoljára a negyvenes évek elején készítettek lucaszéket. Luca a boszorkányok napja. Ezen a napon akiről úgy tudják, hogy boszorkány, annak a kerítéséből napfelkelte előtt egy darabot el kellett lopni és parázson el kellett füstölni, hogy a boszorkány ne tudjon a házhoz beférkőzni. 48 A boszorkányok a teheneket is megrontották. A megrontott teheneknek csak a régi pásztoremberek tudták visszaadni a tejet. A rontás ellen úgy lehetett védekezni, hogy Luca napján egy vénasszony hajából levágtak egy darabot, de úgy, hogy ő ne tudja, s ezzel szemétlapáton parázs felett körülfüstölték az ólat. 49 Ezen a napon nem volt szabad az ajtókat és az ablakokat nyitva tartani, mert ilyenkor nagy volt a gonoszjárás. 5 ° Nagy jelentőséget tulajdonítottak a Luca-napi baromfietetésnek. Az asszonyok jobb lábuk sarkával egy kört írtak le a tyúkól előtt és ebbe a körbe vetették nekik az ételt, hogy mindig együvé járjanak. 5 ' Luca napján bosszantó tréfákat is űztek a faluban. A suhancok lelopták a kiskaput, vagy lemorzsolt kukoricát szórtak az ablakokba. A terménynek az ablakba való szórása eredetileg a termékenység szimbóluma lehetett. Ez a szokás a szomszédos magyar falvakban is megvolt, s ott a rítus közben elhangzott mondókából erre következtethetünk. 52 A felsorolt Luca-napi szokások variánsai nagyrészt a környező magyar falvakban is megtalálhatók. Azokban is ismeretes volt a lucaszék. 53 A baromfiakra vonatkozó termékenységvarázsló rítusok sokasága élt ezekben a falvakban. 54 A Luca-napi tréfákat is gyakorolták. 5 5 Az európai paraszti társadalom egyik legjelentősebb ünnepe a karácsony. Serényfalván karácsony estéjét karácsony böjtjének, szlovákul Stedry veöer-nek nevezik. A pásztorok, a csordás járták a falut, pattogtak, trombitáltak, csengőitek. A kondás is megfújta a tülköt, szaggatott fúvásokkal ment végig a falun, ezáltal jelezte Jézus születését. 56 A gazda vagy a gazdasszony bort, kalácsot, lángost vitt ki nekik. Ilyenkor elmondták Jézus születésének történetét, a szálláskeresést: „Szűz Mária elment a faluba szállást keresni Szent Józseffel. Először a kovácshoz 47. UJVÄRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 47. 48. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 46. 49. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 45. 50. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343.43. 51. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 44. 52. KOTICS i. m. 7.; MOLNÁR i. m. 9. (Bánrévén a szokás nem Lucához, hanem András-naphoz kapcsolódott.) 53. A zömében református Alsószuhán, Zádorfalván és Szuhafó'n a keresztútra vitték ki a lucaszéket (KOTICS i. m. 6.), a katolikus Bánrévén szintén a templomba (MOLNÁR i. m. 12-13.). 54. KOTICS i. m. 9. 55. KOTICS i. m. 7.; MOLNÁR i. m. 15-17. 56. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 22. 46
