Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Szabó József: Adalékok a nemzetiségi iskolák történetéhez

amelyeknek olykor emberélet is esett áldozatul. A környező falvak népe elzárkózott a máléiak elől, kerülte őket, semmi közösséget nem vállalt velük, míg a XVIII. század végén fel nem hagytak a juhászattal. FÉNYES Elek a XIX. század közepén megjelent munká­jában azt írja, hogy „a lakosok úgy a férfiak, mint az asszonyok még a szomszéd vmegyékben is juhnyírésről ismeretesek." 30 Ám a juhtenyésztést végleg feladták, ezt igazolja a XIX. század végéről származó adat, mely szerint a községben 12 juhot írtak össze 148 gazdaságban, 3 * s a szántóföld az összes földterületnek közel 50%-át teszi ki, míg a legelő területe 10% alatt marad. 32 Most tekintsük át a község jeles napi szokásainak egy részét, mégpedig a téli ünnep­kör szokásait a karácsonyi ünnepkörrel bezárólag, párhuzamba állítva a környező magyar falvak 33 szokásaival. A szakirodalom a téli ünnepkör kezdetét általában Márton napjával (nov. 11.) jelöli. E naphoz fűződő szokás nem került elő ebben a faluban, de a környező magyar falvakban sem. 34 így a téli ünnepkör első jelentős napja Katalin (nov. 25.). Itt is ismeretes a széles körben elterjedt, teljesen általános időjóslás: „Ha Katalin kopog, karácsony pocsog". Iskolás gyerekek ezen a napon zöld ágat törtek és vízbe tették. Ennek karácsonyig kellett kihajtania. Itt már csak a rítust tudták elmondani, a hozzá fűződő hiedelemre nem emlé­keztek. Ez a szokás a környező magyar falvakban is ismeretes. Az ottani magyarázat szerint amelyik lánynak kivirított az ága, az a következő évben férjhez megy, 3 5 illetve a kivirított ág szerencsét jelent. 36 A zöld ág és a kivirított ág problémakörére és gazdag irodalmára itt nem kívánok kitérni, csupán azt jegyzem meg, hogy nemcsak Katalin-naphoz, de más napokhoz (pl. Borbála, Luca stb.) is kapcsolódhat. 3 7 András-napon (nov. 30.) kezdődött a sertésvágás. Alany az udvarlóját mindig el­hívta a disznótoros vacsorára. A vacsora után a fiús házhoz mentek és ott reggelig mu­lattak. 38 Ám elsősorban nem emiatt tartjuk számon e napot a jeles napok között, hanem mert férjjósló cselekedetek egész sora fűződött ehhez a naphoz. 39 Ezen a napon a lányok 30. FÉNYES i. m. (1851) 64. 31. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Első rész. Magyar Statisztikai Köz­lemények. Új Folyam. XV. kötet. Budapest, 1897. 361. 32. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája, i. m. 358. 33. KOTICS József gyűjtése alapján Alsószuha, Zádorfalva és Szuhafő református, valamint MOLNÁR Mihály gyűjtése alapján Bánréve katolikus falu szokásaival áll módomban összevetni a serényfalvi adatokat. Itt jegyzem meg, hogy a serényfalvi gyűjtések egy részét BÖDI Erzsébettel közösen végeztük. 34. KOTICS József: Karácsonyi ünnepkör szokásai a Szuha-völgyben. Szemináriumi dolgozat. (Kéz­irat) Debrecen, 1981. DÉNIA Gömöri Archívum 482. 2. 35. KOTICS i.m. 2. 36. MOLNÁR Mihály: Bánrévei jeles napok. Pályázat. (Kézirat) 1980. DÉNIA Gömöri Archívum 244. 7. 37. Ezzel kapcsolatban lásd pl. NIEDERMÜLLER Péter: A Katalin-ág az abaúji nép szokásaiban. HOM Közi. 15. 1976. 69-73.; MANGA János: Ünnepi szokások a Nyitramegyei Menyhén. Budapest, 1942.; MANGA János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968. 38. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343.53. 39. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 53. 44

Next

/
Thumbnails
Contents