Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Michal Markuš: Répáshuta nevének interetnikus vonatkozásai

MICHAL MARKUS Répáshuta nevének interetnikus vonatkozásai Az eddigiek során megtartott nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferenciák előadói közül többen is szóvá tették az együtt élő népek (nemzetek) és nemzetiségek egymásba fonódó kultúrája interdiszciplináris szempontú vizsgálatának a szükségességét.

1 E kívánalom jegyében megkíséreljük a Bükk hegységben fekvő egyik szlovák község, Répáshuta helynevének keletkezését és annak további interetnikus alakulását közelebbről megvilágítani. Répáshutának nincs sok évszázados múltja. Keletkezését történészeink és nyelvészeink a 18. század második felére helyezik.

2 Elnevezésének kérdésével a magyar nyelvészek közül KISS Lajos foglalkozott legelőször.

3 Megállapításaiban elsősorban ILA Bálint történész véleményére támaszkodik. ILA Bálint szerint a Répás nevű települések általában olyan erdőből irtott helyet jeleznének, amelybe az erdőirtás után a helyi lakosok, (vagy maguk a favágók) közönséges (takarmány) répát (Betula vulgaris) ültettek. Az ilyen kapásnövény elültetésével az erdei talajt igyekeztek jobban megmunkálni, gyökérteleníteni, — hogy az így nyert talajba később más mezőgazdasági kultúrnövényt lehessen elvetni. Az erdőirtás után ugyanis még sokáig nem lehetett gabonát vetni. Ezért a kapásnövény termelése több éven át is tartott. Végül az így megjavított, megművelt határrészt sokfelé Répásnak, nevezték. A megművelt határrészen több helyen település is keletkezett és az átvette az irtvány nevét. ILA Bálint szerint az erdőirtásnak ez a módja és velejáró talajjavítás formája még a 20. század elején is gyakorlatban volt.

4 Répáshuta nevének magyarázatánál ILA Bálint nézetét KISS Lajos is átvette. Az alábbiakban ezt a magyarázatot „finomítani", jobban mondva elfogadhatóbbá szeretnénk tenni. Érveinket elsősorban történeti, néprajzi (etnobotanikai) és nyelvészeti adatokkal kívánjuk alátámasztani. 1. Mindannyian tudjuk, hogy a közönséges répa (Beta vulgaris) újabb kori mezőgazdasági kultúrnövény Magyarországon. Termesztését az 1790-es években TESSEDIK Sámuel kezdte terjeszteni.

5 Aligha hisszük, hogy a TESSEDIK által propagált takarmányrépa termelésmódja a 18. század utolsó évtizedeiben már eljutott volna a Bükk hegység1. Gondolunk itt az 1975-ben és 1980-ban Békéscsabán megrendezett I. és II. nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferenciára, melynek anyaga nyomtatásban is megjelent 2. VERES László: Bükk hegység üveghutát Miskolc, 1978. 31-32.; SIPOS István: Geschichte der slowakischen Mundarten des Bükk-Gebirges. Budapest, 1958. 20. 3. KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980. 542. 4. ILA Bálint: Gömör megye. Budapest, 1.1976. 138. 5. Néprajzi Lexikon. IV. kötet Budapest (1981). 338. 31