Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Dankó Imre: Az árucsere szerepe az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban

KOVA Jármila rövid, de alapos cikke, 1966-ban: Trhy a jarmoky na Slovensku (Krásy Slovenska 53. 1966. 334-335.). PALÁDI-KOVÁCS Attila pedig több tanulmányt szen­telt az interetnikus kapcsolatok terén olyan nagy szerepet játszó vándorárusoknak, csere­kereskedelemnek. Közülük különösen egyre hívnám fel ezúttal a figyelmet. Az Ethnog­raphia 1966-ban adta közre Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön című írását (Ethnographia LXXVII. 1966. 295-296.). Talán az eddigieken is felbuzdulva fordult MARKUS Michal figyelme és érdeklődése az árucseréhez fűződő interetnikus kapcsolatok felé. 1967-ben adta közre Vyznam tradicnych trhov a jarmarkov pre l'udovú kultúra vychodného Slovenska című tanulmányát (Kollokvium... Koiice, 1967. 110—115.). Hamarosan egy magyar nyelvű cikkben számolt be a szlovák—magyar interetnikus nép­rajzi kutatások állásáról (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. 1966. 135—143.). KRUPA András folklór vonatkozásban tágította tovább a kérdéskört, 1977-ben írt Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban című dolgoza­tával (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. 1977. 145-155.). ÚJVÁRY Zoltán gömöri tekintetben konkretizálta a kérdést 1982-ben írt Interetnikus kapcsolatok Gömör népi kultúrájában című tanulmányában (VIGA Gyula szerk. 20—32.). ÚJVÁRY Zoltánnái kapcsolatosan meg kell említenem tanítványát VIGA Gyulát, aki nemcsak szer­kesztője volt az ÚJVÁRY Zoltán tanulmányát is közlő, A gömöri falvak néprajza című kötetnek (Miskolc, 1982.), hanem már azt megelőzően is nagyszerű tanulmányt írt az árucser éhez kapcsolódó északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokról: A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedőútjai az Alföldre című tanulmányára gondolok (Ethnographia XCI. 1980. 252—258.). Azonban nem célom itt bibiliográfiai bevezetést nyújtani, legkevésbé a teljesség igényével. A felsorolt munkákról csak azért szóltam, mert területileg meghatározott tárgykörömhöz a legtöbb indítást adták. Az árucsere viszonyainak, alakulásának nagy szerepe van az interetnikus kapcso­latok terén is. így az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban is. Mielőtt ezeknek a kapcsolatoknak a leglényegesebb részeiről szólnék, szükségesnek érzem el­mondani, hogy az árucsere etnológiai vizsgálata során nyert eredményeket két csoportba oszthatjuk. Az első csoport vizsgálati eredményei közé tartozik, hogy megállapítottuk és meghatároztuk az árucsere különböző formáit: a javak tényleges cseréjét, az értékközvetí­tővel való árucserét, az árucsere egyáltalán nem vagy csak esetlegesen szervezett, illetőleg szervezett formáit, az utóbbiakban a piacot, a hetivásárt, a vásárt, mindhárom különböző fajtáit, a kereskedelmet, a csere- és vándorkereskedelemtől az áruházig, az árutermelésen alapuló boltot, a piaci-vásári kereskedelmet, az ezekhez az árucsereformákhoz kapcsolódó sajátos életformációkat, termelési, szállítási (közlekedési), mérési, fizetési szokásokat, esz­közöket; azaz összefoglalva, az anyagi kultúra körébe tartozó kutatásokat folytattunk. A második csoportot az árucserében jelenlevő, ott kibontakozó olyan tényezők alkotják, amelyek túlvannak a javak tényleges cseréjén. Az árucsere soha sem korláto­zódik a javak valóságos cseréjére, mert minden esetben számos kulturális-társadalmi ele­met „mellékjelenséget" is tartalmaz. Az árucsere nemcsak az adott-vett anyagok, termei­vények, készítmények cseréje révén, hanem a tényleges adás-vétel ügyletéhez kapcsolódó sok más, ha szabad így fogalmazni, társadalmi és kulturális tényező, összetevő cseréjét, illetőleg átvételét, elterjesztését is jelenti, a piaci-vásári viselkedésformáktól kezdődően az árucsere gazdag folklórvilágáig bezárólag. Azaz az árucserének az anyagi kultúra világába 15

Next

/
Thumbnails
Contents