Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Ján Siráczky: Az Északkelet-Magyarországra való szlovák települések problematikájához

• nem toloncolhatók haza. Állítólag annyira szegények és kiéhezettek, hogy az ilyen bánásmód ezekkel a „keresztényekkel", akik mindennapi karéj kenyerüket keresik, kegyetlen és könyörtelen lenne. 1723-ban Zemplén megye is beismerte, hogy területén az ide-oda vándorló idegen jobbágyok (főleg a déli részeken) jelen vannak. Mivel ezek a jobbágyok azzal érvelnek, hogy hazatérnek, nem üldözik őket és biztosítják számukra a szabad elvonulást. További időszakban is (1739—1742) a Sáros megyei jobbágyok (elsősorban úgy mint a makovicai uradalomból) Zemplén, Abaúj és Borsod megyék déli részeibe szöktek (ezen megyékben kimutatják új településeik nevét is). Borsod megyébe szöktek jobbágyok Szepes megyéből is, akik Miskolcon és Szendrő városkában telepedtek le. Zemplén megyében a jobbágyok főként a megye déli részeibe szöktek, de Abaúj, Szabolcs megyébe és más Tisza menti vidékekre is (Szentes környékére). Az árvái jobbágyok szökéseivel kapcsolatban olyan megállapítások látnak napvilágot, melyek szerint a jobbágyok egy része Heves megyében telepedett le, Gyöngyös környékén, ahová néhány honti, nógrádi és gömöri jobbágy család is szökött. Gömör megyei összeírás alapján 1736-ból, amikor is összeírták a szökött jobbágyok számát, látható, hogy a szökevények fő útiránya Borsod megye volt, ahol több mint 60 település keretén belül szóródtak szét, nagyobb mennyiségben Miskolcon, Diósgyőrben és Mezőkövesden. Mint tudnivaló Északkelet-Magyarország területén kevés levéltári anyag található az újonnan betelepülőkről, éppen ezért a szlovák levéltárakban található adatok részben segíthetnének megállapítani e terület lakosságának etnikai összetételét, aminek megvalósítására dr. Veres László kollégám is törekszik. Ha egy kimagasló és általánosan elismert magyar etnográfus Balassa Iván (az aki mint szervező és kutató is nagy érdemeket szerzett a néprajzkutatás felélesztésének olyan területein mint a nemzetiségi népi kultúrák Magyarországon és kölcsönös befolyásuk) a konferencia anyagát és értékelését ismertető „Interetnikus kapcsolatok ÉszakkeletMagyarországon" című tanulmánysorozatában annak a reményének ad kifejezést, hogy , jó lenne, ha a szlovák és magyar etnográfusok összefogásából egy olyan könyv keletkeznék mely az interetnikus kapcsolatokat a népi műveltség valamennyi területén vizsgálná" (mivel már léteznek nemcsak a szükséges előmunkálatok, hanem a jól felkészült és tapasztalt kutatók is) — evvel kapcsolatban szeretnénk a mi oldalunkról megjegyezni, hogy fontosnak tartjuk a történészek együttműködését is, főleg Északkelet-Magyarország kutatásakor. Nézetünk szerint egy ilyen együttműködés segítene pontosítani és kiegészíteni e vidék interetnikus kapcsolatainak az arculatát, valamint segítség lenne számunkra is a készülő történelmi-népművelő könyvünk „Szlovákok Magyarországon" megírásában, amely a „Szlovákok a világban" című sorozat egyik kötetét fogja képezni. A néprajzkutatók tiszteletre méltó eredményei nekünk történészeknek hajtóerőt jelenthetnének és konkrétabb megbeszélések és tervek kidolgozásához vezethetnének közös témákról, nem feledve az interdisciplináris együttműködés szükségleteit és lehetőségeit sem, főleg ha e területen mindkét fél szükségét érzi az együttműködésnek. 11