Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dömötör Tekla: Interetnikus kapcsolatok a népszokások tükrében

kötelezőnek tart, s mi az, amelyről könnyűszerrel lemond. Természetesen ilyen vizsgálat már a múltban is folyt, bár eredményei néha nem kerülnek a köztudatba. Az 1950-es években pl. konkrét vizsgálat folyt budapesti munkásszállásokon a falusi fiatalok öltözködési és tisztálkodási szokásainak változásáról. Ma ez a vizsgálat már aligha járna azonos eredménnyel, hiszen a falu öltözködési és tisztálkodási kultúrája is olyan mértékben megváltozott három évtized alatt, hogy az akkori tapasztalatokat megismételni nem lehetne. Ami a magyarok és a különböző velünk együtt lakó nemzetiségek szokásainak egymásrahatását illeti, a vizsgálatok leginkább egyenetlennek mondhatók. A naptári szokások esetében a magyarságot többnyire átvevőnek és nem átadónak tartották. Mint már régebbi tanulmányaimban is megírtam, saját tapasztalatom szerint a magyarok valóban sok mindent átvettek a környező etnikumok naptári szokáscselekményeiből anélkül, hogy a hozzá fűződő magyarázatot is elfogadták volna. így ezek a szokások szinte üres vázként kerültek hozzánk, elvesztették belső tartalmukat. Ilyen példát Borsod-Abaúj-Zemplénből is szép számmal lehetne idézni. Az étkezési szokásoknál viszont sok esetben a magyarok az átadók és más etnikumok az átvevők. A magyar konyha ízletességét a velünk együttélő, illetve környező népek is elismerik, ha a fűszerezést vagy a zsírozást, illetve a rántás használatát néha módosítják Is. Mindezek a példák azt mutatják, hogy a kulturális kölcsönhatás kérdése a szokásokat illetően korántsem tekinthető befejezett feladatnak. Ezt a munkát tulajdonképpen még csak elkezdtük. Az interetnikus kölcsönhatás vizsgálata Ugyanis reciprocitást tételez fel. Nem elég egyik oldalról sem vizsgálni a kérdést: mindkét oldalról kell megvizsgálni. Tehát nem elég magyar szemmel nézni a kérdést, hanem szükséges a velünk együttélőknél, vagy a körülöttünk lakó csoportoknál is elvégezni a vizsgálatot. E konferencia körlevele felhívta a figyelmet arra, hogy Borsod-AbaújZemplénben sokféle eredetű és nyelvű csoport él együtt a magyar többség mellett — németek, szlovákok, kárpátukránok, lengyelek, görgök, cigányok is akadnak a megyében. Azt hiszem, e sokféle kapcsolat vizsgálata csak úgy lenne eredményes, ha kiválasztanánk néhány kiemelkedő kérdéscsoportot és ezeket mindegyik diaszpóra esetében megvizsgálnánk és azután összegeznénk a kapott eredményeket. Tehát ki kellene választani néhány jelentős szokást és minden egyes közösségben elvégezni ugyanazt a vizsgálatot. Vannak ennek a vizsgálatnak természetesen olyan pontjai, ahol előre kiszámítható az eredmény: így pl. hogy a közös vallás igen megkönnyíti bizonyos szokások terjedését. Azt is tudjuk, hogy vannak nagyon rezisztens csoportok, amelyek saját szokásaikhoz a végsőkig ragaszkodnak, mások könnyebben váltanak. Mindenesetre politikailag és kulturálisan is igen fontos feladatnak tartom az interetnikus kölcsönhatások vizsgálatát. Természetesen figyelembe kell vennünk azt, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye maga is sok regionális csoportra oszlik és ezek szokásanyaga korántsem egységes. Pl. a tokaj-hegyaljaiak, a bodrogköziek, a barkók, matyók, cserehátiak és a többi itt élő csoportok, vagy pl. a taktaköziek nem rendelkeznek azonos szokásokkal; a jelenlegi megye négy régebbi megye összevonásából jött létre és ez még a mai szokásanyagban is tükröződik. Ezeket a bonyolult kapcsolatokat csak igen pontos részletmegfigyelésekkel lehet helyesen megítélni annál is inkább, minthogy a szokások napjainkban rendkívül gyorsan változnak. Amit 1970-ben találtunk, azt 1980-ban eset56