Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dömötör Tekla: Interetnikus kapcsolatok a népszokások tükrében

egyetlen magyar lakodalom-monográfia sem. Rendelkezünk kiváló sirató-kö­tettel, de még mindig adós a néprajztudomány a magyar temetési szokások ele­meinek térképes rögzítésével, a táji eltéréseket is figyelembe' vevő leírásával, stb. Népi jogszokás-monográfiánk már van, de az erkölcs és illem szokásai szin­te feltáratlanok. Ez különben természetesen nemcsak a magyar nyelvterületre jellemző. Más népek is előnyben részesítik egy-egy konkrét szokás táj szerinti vagy lokális csoportok szerinti leírását és vizsgálatát, vagy egyetlen szokás egyszeri meg­valósulásának beható vizsgálatát. Nagyon jellemző, hogy az első magyar szokás­monográfia, amelyet RÉSŐ ENSEL Sándor kompilált, ilyen rövidebb szokásle­írások gyűjteménye, amelyet RÉSŐ ENSEL több-kevesebb sikerrel ABC-rend­be szedett. Az ABC vagy a szokás elnevezésére utal (pl. egyházkelő, farsang el­temetése, kaláka), vagy valamely helynévre (bukovinai magyarok házassági szo­kásai, miskolci szűrszabók dalidója, stb.), vagy más, akkor a magyarsággal együttélő nyelvcsoportok szokásaira (horvát határőrvidéki házassági szokások, selmeci bányász akadémikus fölavatása, syrmiai, bácskai, bánáti és határőrvi­déki szerbek házasságai szokásai). 6 Azt hiszem, nem véletlen, hogy RÉSŐ ENSEL Sándor a „Magyarországi népszokások" cím keretében más etnikumok szoká­sait is közzétette, hiszen ő is tudta azt, amit ennek az értekezletnek a rende­zői: a népszokások összehasonlító vizsgálata a tudományág egyik középponti feladata, és egy-egy csoport identitástudata a nyelv és a zene mellett elsősor­ban a szokásokban nyilvánul meg. A szokásképződést ma is jól megfigyelhetjük bármely új csoport létrejötté­nél, legyen az lakhely szerinti, munkahely szerinti, vagy akár iskolai csoport. Szinte azonnal kialakulnak a viselkedési normák, melyek a csoportokra jellem­zőek. Éppen ezért nem meglepő, hogy Felix M. KEESING kézikönyvének, amely­nek címe „Kulturális antropológia", egyenesen ezt az alcímet adta: A szokások tudománya. 7 A szokásokat egy régebbi könyvemben így definiáltam: ,.A népszokás a kultúra hagyományozódásának spontán kerete, melyben a nép ünnepe és hét­köznapja lejátszódik. Közösségi magatartásmód és cselekvésmód, olyan viselke­dési mód, melynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyománynak." 8 Éppen ezért bármely csoport, amely valamely ok­ból más csoportok szomszédságában élve ragaszkodik saját identitásához, vi­gyáz arra, hogy szokásai fennmaradjanak akkor is, ha ezeket a szomszédsá­gukban élő csoportok furcsának tartják, esetleg helytelenítik, vagy ki is gú­nyolják ezeket. Tudományágunkban nagyon sok a néprajzi kutatók által alkotott műszó, a szokás szót azonban maga a nép is használja és jelentőségével teljesen tisztá­ban van. Hányszor hallottam gyűjtés közben ilyen megjegyzéseket: „Ez a szo­kás, ez a törvény, ebből senki nem vonhatja ki magát." Jó néhány évtizede ír­tam a zángózás, illetőleg a „macskazene" szokásáról a Sárréten, 9 amelyről a szokást gyakorlók is azt állították, hogy kellemetlen kényszer, amelynek ko­moly áldozatai is voltak. Pl. egyesek kénytelenek voltak elköltözni szülőfalujuk­ból, mások megvakultak, stb. Ennek ellenére, valahányszor a házaspárok ösz­6 RÉSŐ ENSEL Sándor 1867. 7 KEESING, Felix M. 1958. 8 DÖMÖTÖR Tekla 1972. 9. 9 DÖMÖTÖR Tekla 1957. 54

Next

/
Thumbnails
Contents