Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Ujváry Zoltán: az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában
Egy nagy magyar alföldi településen (Hajdúdorog) napjainkig ismeretes egy állatmaszkos szokás, kecskével való járás karácsonykor. Ezt a szokást sehol sem ismerik a környező falvakban. Továbbá a magyar nyelvterületen sehol nem fordul elő kecskemaszk karácsonykor. Joggal lehetett feltételezni, hogy a település lakói a szokást idegen néptől vették át. A kutatás nyomán azonban megállapítottam, hogy a falu szerb kolonizáció, amit a történelmi források nem említenek és bár románok és rutének is települtek le ott, a 19. században mint teljesen magyar falut említik a statisztikai művek. A különböző irányú elemzés, összehasonlítás stb. nyomán a kecske-járással kapcsolatban megállapítható volt, hogy nem átvétel a magyar hagyományban, hanem a kolonizáció és a nyelvcsere következtében a hagyomány hordozóival együtt vált magyarrá. Egy másik példa szerint Tokaj környékén ismeretes Bacchus-járast a magyarok cseh és szlovák közvetítéssel vették át. Kétségtelenül igaz, hogy jelentős Bacchus-hagyómány ismeretes a cseh hagyományban, azonban ha a szokás vándorlásának az egyenes útját nem látjuk és a környező magyar nyelvterületen sehol sem ismeretes, akkor joggal kételkedhetünk az átvételnek ebben a formájában. A kutatás nyomán azt állapíthattuk meg, hogy a Bacchus-j arás Tokaj környékén az oda települt német kádárok hagyományából való. Tehát nem többszörös átvételről van szó, hanem a tradíció-őrzők magyarrá válásáról. Tekintve azonban, hogy ebben az esetben kisebb csoportok kolonizációjáról beszélhetünk, a magyarrá válásuk következtében a szokás a magyar hagyományokkal együtt őrződött meg napjainkig. Számos példát említhetnék még — úgymint a poludnica, dodola, stínáni kohuta, turka-turon, d'und'a hója szokáskört — amelyekben a szokások átadásának-átvételének első etapját a kolonizáció val hozhatjuk összefüggésbe. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a szokások vándorlása egybeesik a szokásokat gyakorló közösségek migrációjával, illetőleg letelepedésével. Mert valójában nem a hagyomány vándorol önmagában, hanem annak őrzői tesznek meg nagy utakat és telepítik át magukkal kultúrájukat is. így tehát a folklór motívumok több száz, esetleg több ezer kilométeres utat tehetnek meg anélkül, hogy a kiindulási pont és a célpont közötti területen az átadást és az átvételt illetően kapcsolatot találnánk. A nemzetiségi rétegződés figyelembevétele tehát rendkívül fontos mind a történeti, mind a recens hagyományt illetően. Ez utóbbihoz az e századi kolonizációra kell utalnunk. Alig egy emberöltővel ezelőtt szlovák telepesek érkeztek a Turóc-völgyi Bejébe, Zsórba, Otrokócsba. Ez a kolonizációval a kulturális elemek újabb migrációját is jelentette. A fentiekben a migrációnak és a kolonizációnak az interetnikus kapcsolatokban való szerepéhez vetettem fel néhány gondolatot. A migráció és a kolonizáció még számos további kapcsolatra hívja fel a figyelmünket. Eredményekről és feladatokról: Az interetnikus kapcsolatokra vonatkozó eredmények nem szűkíthetők le szorosan azokra a munkákra, amelyek konkrétan csak ezzel a témakörrel foglalkoznak. Az interetnikus kapcsolatokat illetően rendkívül fontosak mindazok a tanulmányok, közlemények, amelyek a vegyes nemzetiségű falvakról, területekről, nyelvszigetekről, határ menti övezetekről közölnek adatokat, még akkor is, ha ezekben az írásokban olykor a kapcsolat kérdései fel sem vetődnek. Ezek a közlések anyagot nyújtanak az elemző vizsgálatokhoz. Éppen ezért a kutató számára a kérdéses témakört illetően egy 46
