Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Veres László: Borsod megye etnikai arculatának változásai a 18. század első felében

czi-szabadságharc bukását követően a vármegye új statútummal szabályozta az újratelepülést. A statútum kimondta azt, hogy „a vármegyebeli új telepeseknek, akik a pusztán maradt telkeken lakóhelyet készíteni és építkezni akarnának, egy esztendei, más vármegyékből költözőknek 3 évi adómentesség biztosíttatik, kivéve a királyi quantumot és a kvártélytartást...", amely kötelező volt. A rendelet nem vonatkozott azokra, akik a megye egyik településéből a másikba költöztek, csakhogy szabaduljanak a földesúri terhektől.

14 Minden valószínűség szerint ez a statútum is szerepet játszott abban, hogy a szomszédos vármegyékből nagyobb mértékben megindult az áttelepülés borsodban. így többek között Szabolcsból 69 család költözött be. Az áttelepült családok nagyobbrészt a Borsoddal határos Tisza menti településekből jöttek, kisebb részben távolabbi szabolcsi falvakból (Csege, Dob, Egyek, Prügy, Lök, Pátroha, Ibrány, Ontelek, Méhtelek, Bogdány, Vencsellő, Gáva, Timár, Komoró, Berkesz, Laskod, Megyer, Nyíregyháza), s főként Ároktőn, Bábolnán, Csaton. Keresztesen, Palkonyán és Szederkényben települtek le. A 69 család közül 37-nek volt ökre, 11nek lova, 39-nek tehene, 17-nek sertése és kettőnek juha.

15 Ugyanekkor a megyében élő, de életkörülményeikkel elégedetlen jobbágyok más vármegyékben telepedtek át, vagy megfelelő kedvezmények megadása esetén földesuraik birtokában levő más borsodi helységekbe költöztek. Ilyen Borsodból kitelepült falu volt Dövény. Lakosai egy éjszaka felkerekedve meg sem álltak a Gömör vármegyei Alsószuháig.

16 1712-ben Négyes, Tiszavalk, Dorogma és Egerlövő népe Poroszlóra és Tiszafüredre települt át, mert onnan menekültek. A nagymihályiak egykor Kisköréről költöztek be, de 1712-ben visszatértek lakhelyükre. Poroszlóra Darócbol és Egerlövőből szöktek jobbágyok. Tiszavalk lakosai 1710-ben „az időnek mivoltához képest Füred nevű helységben vették magokat." 1717— 1719 között Valk, Lövő, Bábolna és Dorogma akkori lakosai szöktek át Füred tágas mezőire.

17 A megyén belüli földesúri óhajra történt átköltözésekre Gelej és Tiszakürt esete a példa. Gelejre az 1730—40-es években a nagymihályiak települtek át, Tiszakürtre pedig Eszterházy Károly egri püspök telepítette át jobbágyait az 1736 utáni években.

18 A vármegye és a földesurak azért is támogatták a betelepüléseket, mert 1728-ban még mindig 103 egykor lakott, de időközben pusztává vált település volt a megyében. Az elkövetkező évtizedekben ezek, a pusztatelepülések jelentették a népvándorlás irányát. A legtöbb pusztatelepülés a szendrői járásban volt. Az 1730—40-es években a 40 pusztatelepülésből mindössze 12 vált lakottá, így Abod, Dövény, Kurittyán, Múcsony, Ormos, Kazinc, Garadna, Finke, Hangács, Alsó- és Felsőtelekes. A szentpéteri járás 16 pusztatelepüléséből csak Alsó Barcika, Kisbarca, Somsály, Kisbolyok és Mogyorósd népesült be. Az ónodi járás 19 pusztatelepüléséből 7 (Váralja, Négyes, Alsóvatta, Püspöki, Kacs, Cserépalja és Gelej), a miskolci járás 28 pusztatelepüléséből pedig 14 népesült 14 BAZmLt. Kgyi. XVI. 758. 15 BÁRSONY István 1980. 24—26. 32. 16 BAZmLt. BOROVSZKY Samu hátrahagyott iratai. Borsod vármegye története 1711. II. József koráig c. monográfia (Kézirat) Vö. Kgyi. 17—27. 17 SOÖS Imre 1955. 12—13. 18 BÉL Mátyás: Descriptio Comutatus Borsodiensis. A Lukács család levéltárából OL. A szemerei lakosok költöztek Kürtre. 31