Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: Zárszó

nak meglehetősen nagy múltja és számos eredménye adódik mind a magyar, mind a szlovák néprajzi irodalomban. Hangsúlyozom, hogy az itt közreadott kutatások (DÁM László, SIGMUNDOVÁ, Marta, Cs. SCHWALM Edit, KRUPA András, VIGA Gyula) az eddigi eredményeket a legkülönbözőbb területeken kétségtelenül tovább növelik. Az emberben önkéntelenül is felvetődik az óhaj: milyen jó lenne, ha a szlovák és magyar etnográfusok összefogásából egy olyan könyv keletkeznék, mely az interetnikus kapcsolatokat a népi műveltség valamennyi területén összefoglalná és elemezné. Ehhez nemcsak a szükséges előmunkálatok, hanem mindkét részről a jól képzett és nagy gyakorlattal rendelkező kutatók is rendelkezésre állanak. A német nemzetiséget csupán két dolgozat képviseli (BAKÓ Ferenc, BALASSA Iván). Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy e területen viszonylag kevés a mai napig élő, nyelvét és kultúráját megtartó német telep. Jó lett volna azonban valamit szólni a szatmári német falvakról is, annál is inkább, mert ezekről az utóbbi időben már hallottunk hírt. Két összefoglaló jellegű dolgozatot szeretnék még megemlíteni. Az egyik VERES Lászlóé, aki a 18. század első felében mutatja be Borsod megye etnikai arculatát. Tulajdonképpen minden megyének, tájnak először ilyen áttekintését kellene elkészíteni, hogy néprajzi megállapításainkat biztos alapra tudjuk helyezni. BARNA Gábor a hiedelemalakoknak a nemzetiségek hiedelemvilágában való előfordulásának néhány esetét vizsgálja. A fenti rövid áttekintés és itt-ott az értékelés azt is mutatja, hogy az elvi, módszertani kérdések lassú tisztázása megindult és a jövőben újabb eredményekre lehet számítani. Ezt annál is inkább remélni lehet, mert 1985-ben ismét megrendezsére kerül immár a III. Nemzetközi nemzetiségkutató néprajzi konferencia Békéscsabán. Annak megrendezése során pedig nagyon sokat lehet meríteni ebből a miskolci konferenciából, hiszen végső soron már az elkészült kiadványából meg lehet állapítani, hogy nagyon jól sikerült. Eredményt ért el elsősorban azért, mert minden egyes előadás hozott valami újat. De önmagában is újnak tekinthető az, hogy néhány elvi kérdés tisztázásában jelentős eredményt ért el. Felvetette a cigányok néprajzi kutatásának kérdését, előadások hangoztak el a vallások által befolyásolt életmódbeli sajátosságokról. A rendező szervek jó munkáját, előrelátását, gondoskodását megköszönöm. Külön is köszönetet mondok elsőrendű házigazdánknak, a Herman Ottó Múzeumnak, mely már korábban is olyan sokat tett a nemzetiségek kutatásáért, az interetnikus kapcsolatok kérdését állandóan ébren tartotta és elsőrendű kapcsolatokat épített ki északi szomszédainkkal, a szlovákokkal. •