Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bencsik János: Kultúrelemek adaptálása és továbbéltetése a cigányság kultúrájában

ha valaki belelépne — sárgaságot kapna.

22 Kedves ruhájába öltöztetik, mindegy, hogy milyen a színe, vagy milyen alkalomra készült az. A tükröt fekete ruhával, a vizes vödröt vagy vizeskannát valamivel le kell takarni. Az élete folyamán kifésült hajszálakat (melyeket többnyire a konty alatt vagy más alkalmas helyen őriznek) be kell tenni a koporsóba. Együtt temetik vele pipáját vagy néhány darab cigarettát tesznek el vele. Aprópénzt is tesznek a koporsóba. Enni- és innivalót nem szoktak a koporsóba tenni. A meghalt nevét többet sohasem ejtik ki, a gyászoló család férfitagjai pedig hat hétig nem borotválkoznak. Ugyancsak hat hétig nem szabad sem takarítani, sem mosni, sem meszelni (mert akkor a halott száját meszelnék be). Amíg a halott a házban van — éjszakánként — virrasztani kell mellette. Az öregek ilyenkor beszélgetnek, emlegetik a meghalt életének nevezetesebb eseményeit, a fiatalok táncolnak, énekelnek. A pálinkásüveg körbejár, a zenész cigányok muzsikálnak. A kárpáti-cigány virrasztókban dívott a históriák és mesék mondása.

23 A sírbatétel csak akkor történik meg, amikor a nap áldozni készül. A koporsó körül fennhangon siratják az elhunytat, akit (útravalóul) pálinkával kínálgatnak. A sírba eresztett koporsóra tekintélyes mennyiségű pénzt dobálnak. Később is úgy emlegetik, hogy ennek vagy annak olyan temetése volt, mint egy lakodalom, stb. A halotti tort (pomana) rendszerint megülik.

24 De már visszafelé jövet a temetőből, az erősen részeg rokonság a legelső kocsmában megvendégeli a szegényeket, hogy azok imádkozzanak halottukért. Ök maguk is isznak és ivás előtt öntenek a tele pohárból egy keveset a földre, a halott lelkiüdvéért. Az asszonyok előresietnek és friss vizet visznek a házba, a régi állott vizet az útra öntik, a halottak részére

25 Ä pomana tartása, sajátosan kherare-cigány szokás, ennek elmulasztása vagy elodázása szégyenbe hozná a hozzátartozókat. Pomana-ra csak az öregek jönnek össze és meghívnak három, nem cigányszármazású idősebb, szegényebb sorsú asszonyt. A fiatal egyén pomanaján a fiatalság is jelen van. Pomana-t a temetés után hat hétre és egy évre szoktak tartani. Az asztalra — a halott részére is — tesznek kenyeret és sót és étkezés végeztével a sót, kenyeret és a maradék csontokat kiviszik a temetőbe és elássák a halott lábához. De mindenki az első falatját is e tányérra helyezi a halott számára.

26 Ismerik a hazajáró (kísértő) lélek képzetét is. Ha valakihez a halottja hazajár, meg kell gyújtani az udvarban (ház előtt) a gatyamadzagot. A vámpír-képzet is ismerős körükben. „Bagaméron hallottam, ott volt valami boszorkány féle halott, egy gazdag ember. Sajnálta, amije volt, s visszajárt. Megszúrta a tehenét és kiszopta a vérét. Olyat csinált. Visszajárt a halott, ijesztgette a családját. Ekkor kivették a földből és villát szúrtak át rajta. Jajgatott. Akkor halt meg csak. Háborgatta addig a családot." Az esztendő néprajzából. Megállapíthatjuk, hogy a cigányok adott vallásuk ünnepi külsőségeit kedvelik, általában azokhoz ragaszkodnak, azokat megtartják. Ezekre a környezetükben szokásos módon készülnék. így mosnak, takarítanak, meszelnek húsvét és pünkösd, illetve karácsony előtt, ugyanígy készülődnek a falu (vagy a környék) búcsújára is. Szívesen járják a kegyhelyeket, ott 22 ERDŐS Kamill 1958. 110. 23 ERDŐS Kamill 1958. 113. 24 ERDŐS Kamill 1958. 118. Vö. HOCOPÁN Sándor 1982. 25 ERDŐS Kamill 1968. 117. 26 ERDŐS Kamill 1958. 118. 27 Ismeretes a máriapócsi cigány búcsú, illetve a dunántúli csatkai búcsújárás. 301