Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bencsik János: Kultúrelemek adaptálása és továbbéltetése a cigányság kultúrájában

BENCSIK JÁNOS Kultúrelemek adaptálása és továbbélteié se a cigányság körében Néhány közismertebb gondolat (evidencia) felfrissítésével kezdem; annál is inkább tehetem ezt, mert témakörünk kutatása (és az eredmények közlése), ha el nem is hanyagolt, de szórványosnak mondható. Megtoldhatjuk azzal, hogy e szóródás, mozaikszerűség bizonyosan függvénye a cigány társadalom avagy a magyarországi cigányság szórványjellegének.

1 A cigányoktól gyűjthető (s ténylegesen begyűjtött) néprajzi ismeretanyag egyenetlen volta (tapasztalataink szerint) nehezen korrigálható. Részletesebb és alaposabb kutatásunk alapvető akadálya a cigányság társadalmi és gondolkodásbeli elmaradottsága, amelyben még ma is léteznek. Alacsony társadalom-tudati szinten veszik át és adják tovább (és örökítik) az egyes kulturális elemeket. Az átvétel ténye többnyire vitathatatlan, olykor egyenesen kirívó, mert az új elem nem illeszkedik szervesen már meglevő hiedelemviláguk, szokásrendszerük egészébe. Ebből következik, hogy folklórkincsük megítélése a szakirodalomban nem egységes.

2 A cigányság hazánk területén, talán megjelenésüktől kezdve mikroközösségekben élt és él napjainkban is. Alig akadt telep (kivéve újabb cigányosuló falvainkat),

3 ahol a családok száma meghaladta volna a 2—3 tucatot. E családok sem határolhatók jól körül. Mind hagyományos rokonsági fogalmaink, mind a háztartások értelmezése körükben nehezen alkalmazható. Noha e század elején történtek családrekonstrukciós kísérletek, kizárólag hatósági praktikumból kiindulva.

4 A cigány mikroközösségek (nemzetségek?) térbeli határai összemosódnak; gyakran nagyobb táji csoportok (törzsek?) jelenléte is bizonyítható. Más esetekben erős elhatároltság jellemző csoportjaikra, melyek feltehetően egybe is esnek a törzseik lakhelyével, illetve a megfelelően körülhatárolható, már-már etnikai jelleget sejtető csoportok (az oláh, a román és a magyar cigányok) elterjedésével, illetve térbeli és társadalmi tagolódásukkal.

5 Nehezíti a kutatást az is, hogy különböző csoportjaik gyakran együtt, egy településen belül is jelentkeznek, pedig végleteik igen távoliak. Néprajzi jellemzésük (minden általánosítás) többé-kevésbé hamis képet mutat. Térben (és történeti)-időben erősen tagolt cigányszórványokat folyamatosan érték a mindig aktuális és tőlük erősebb, karakterisztikusabb közösségek hatásai. E hatások szembetűnő elemei az átvett néprajzi és folklór-jelenségek. Ezek az elemek a hatást kifejtő (átadó) közösségek hagyományanyagából szakadtak ki, s kerültek át a cigányság kultúrájába. E jelenség az átvevő (nem mindig befogadó) közösség szempontjából a 1 BENCSIK János 1982. 13—15. 2 SZAPU Magda 1981. E részletkérdés összefoglalását itt megtalálhatjuk. 3 Ma már ismert tény, hogy vannak falvak, ahol a cigányság létszámát tekintve túlsúlyban van. 4 Ilyen kísérlet történt Csanád megyében az 1910-es évek elején. BENCSIK János 1980. 5 ERDŐS Kamill 1979. 50. 297