Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Vekerdi József: A cigányság Észak-Magyarországon

ratlanul népszerűek. Ez is mutatja, mennyire rövidéletűek, milyen gyorsan változnak a hagyományok a cigány folklórban. Az egynyelvű (csak magyarul tudó) romungro csoport mellett kis számban élnek e csoport kétnyelvű tagjai is Észak-Magyarországon, főként Nógrád megyében. Ők még beszélik a kihalóban levő magyar cigány nyelvjárást. E kétnyelvű magyar cigánycsoport magyar nyelvű folklórja semmi eltérést nem mutat az előbb tárgyalt egynyelvű csoportétól. Ami cigány nyelvű folklórjukat illeti: cigány nyelvű mesekincsük magyar népmesék fordítása, magyar nevű mesehősökkel, pl. Borsszem Jankóvo stb. Azonban itt is megfigyelhető az átvett mesetípusok sajátos egyedi kontaminációja, pl. Borsszem Jankó és Fehérlófia alakjának keverése, amihez hasonlóra a nem cigány változatokban nem ismerünk példát. Magyar nyelvű dalkincsük — tapasztalataim szerint — megegyezik a romungrókéval. Viszont ők cigány nyelvű dalokkal is rendelkeznek, amelyek az interetnikus kapcsolatok szempontjából külön vizsgálatot igényelnek. Egy részük régi magyar nóták, kisebb részben magyar népdalok fordítása, pl. „Ma dzsa, cshaj, upo tallóvo" ,Ne menj, kislány a tarlóra'; „Ande mro csizsma náne kírgo, téle le hája o patkányfírgo" ,A csizmámon nincsen kéreg, mert lerágta a patkányféreg'. A dallamot változatlanul veszik át. Más esetekben viszont a magyarból átvett dallamot teljesen önálló cigány szöveggel látják el. Pl. a „Fehér az akácfa" kezdetű magyar nóta (vagy népdal) dallamára ilyen szöveget hallunk: „Uzsár lubnyi, uzsár lubnyi, maj dá tut, Tri cipa, kusáhi, mri guli romnyóri, maj dá tut" ,Megállj, ringyó, megállj, ringyó, kapsz tőlem, Lenyúzom a bőröd, kicsi feleségem, kapsz tőlem'. Végül vannak eredeti dallammal és szöveggel rendelkező dalok. A dallam és részben a tematika magyar jellegű, de pontos előképük nem ismeretes a magyarban. Pl.: „Mri guli dajóri, ker mange jagóri" ,Édes jó anyácskám, rakj nekem tüzecskét'; „Kana géjom Tarjánate po fóro, Kingyom tuke Tarjánate forgóvo" ,Mikor mentem Tarjánba a vásárra, Forgót vettem Tarjánban a vásáron'. Éppen ez a legutóbbi típus meglehetősen hosszú életű: már múlt századi fejlegyzésekben előfordul néhány ma is élő darab. Áttérve a harmadikul említhető cigánycsoportnak, a kétnyelvű cigányság többségét alkotó oláh cigány vagy kolompár csoportnak a folklórjára, meséikről és magyar nyelvű dalkincsükről ugyanaz mondható, ami az előző két csoportról. Magyar anyag sajátos ízlés szerint történő átvételéről van szó. Emellett az előző, román hatás nyomai is megfigyelhetők cigány nyelvű meséikben. Ami a szelektáló ízlést illeti, a magyar nótákból és népdalokból ők is pontosan azokat a típusokat kedvelik, mint a romungrók, és ugyanez vonatkozik a kuplékra. Cigány nyelvű dalkincsük viszont teljesen független a magyar cigánycsoport cigány nyelvű dalaitól. Sem dallamban, sem szövegben nem mutathatók ki közös cigány sajátosságok e két csoport cigány nyelvű dalai között, legfeljebb abban az esetben, ha mindkettő magyar anyagot fordít cigányra, pl. az „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek" kezdetű népdalt a magyar cigányok „Dzsau tar, babám, dzsau tar dugone dromeha" alakban, az oláh cigányok „Gélem aba, gélem lungone dromenca" alakban. Általában azonban aránytalanul kisebb az oláh cigány dalokban a magyar hatás, mint a cigány nyelvű magyar cigány dalokban. Balkáni eredetet feltételezhetünk. Az oláh cigány folklór tehát azt mutatja, hogy az eltérő interetnikus kapcsolatok eltérő kultúrát teremtenek az egyes cigánycsoportoknál, cigány nyelvűség esetében is. 292