Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Páll István: Az Észak-Tiszántúl románsága a 18–19. században
arra alapozta, hogy az Űjfehértóra betelepült román lakosság 1805-ben már csak magyar nyelven beszélt. Véleményünk szerint inkább arról van szó, hogy az Erdélyből származó román telepesek már régóta magyar közegben élhettek, így a betelepülés idején már kétnyelvűek voltak. Liturgiájuk nyelve egy ideig még a román maradt, majd 1806-ban, amikor Űjfehértón egyesült a két görög katolikus (a magyar és a román) parókia, ebben is áttértek a magyar nyelvre. Az évenként az Alföldre lejáró juhászok, részes aratók is megtanulhattak magyarul, hiszen az itteni magyar lakossággal való érintkezésüket ez megkönynyítette. Betelepedésük után lényegében elszakadtak nyelvterületüktől, s mivel nem kaptak állandó utánpótlást, mint a szlovákok, sokkal könnyebben asszimilálódtak. Vallási tekintetben — mint láttuk — nem lehet minden esetben elkülöníteni a magyar és a román lakosságot, hiszen a magyarok között is szép számmal akadtak görög katolikusok. Bizonyára a közös liturgia is a magyarosodás irányába hatott, hiszen — mint PALÁDI-KOVÁCS Attila megállapítja — „a nyírségi román spórák az ukrán betelepülés után, a 18. század derekán, második felében keletkeztek, amikor a Nyírség nagy részén már magyarul prédikáltak a görög katolikus papok." 37 SCHEMBERGER Ferenc a 18. század végén megjegyzi, hogy ,,A rutének és az újabban beköltöző oláhok, bár a görög szertartáshoz állhatatosan ragaszkodnak, a római egyház miséjét elfogadták." 38 Hogy ez menynyire nem lehetett általános, arra elég azt a példát említenünk, hogy Biribe az Érmellékről betelepülő románok még a fatemplomukat is magukkal hozták! 39 (Hasonló adatot az ukránokra vonatkozóan is találunk.) A népszámlálsok alátámasztják, hogy a románok többsége görög katolikus volt (1880-ban 99,6%-uk, 1910-ben 78,3%-uk.) Görögkeleti vallású 1910-ben 17,0%, római katolikus csupán 2,3% volt. A románok 19. század közepi asszimilációjára a hivatalos statisztikákon kívül is akadnak forrásaink. Ezek közül igen jelentős PESTY Frigyes Helységnévtára. PESTY kérdőíveket küldetett ki minden egyes községbe; a helyi elöljárók az azokra küldött válaszaikban kitértek a lakosok beköltözésének idejére és arra is 5 hogy a népesség honnan érkezett a községbe. Több helység (Kiskálló, Gemzse, Napkor, Oros, Budaábrány, Balkány, Biri) elöljárósága írta, hogy történtek román betelepülések. Nyíradonyból még a román lakosok számát is közölték (1350 fő — a lakosság 61,4%-a). Abban minden válasz megegyezik, hogy a román lakosság már a kétnyelvűség állapotán is túlhaladt. Napkorról írják, hogy az ottani németek és románok „már annyira elmagyarosodtak, hogy magyar nyelven kívül másként nem tudnak beszélni"; vagy a Biriből érkezett válasz szerint a község „Népessége Oláh eredetileg jelenleg azonban annyira bemagyarosodott miként a' fiatalság az Oláh nyelvet nem is érti már." A balkány i bevándorolt szlovákok és románok „a Magyar nyelvet magókévá tévén azzal közlekednek." Ezek a megállapítások a Szabolcs megye belsejébe települt román lakosságra vonatkoznak. „Azonban — írja BOROVSZKY Szabolcs vármegyei monográfiája a század elején — a Bihar megyével határos oláh községek, bár itt terjeszkedni nem képesek, nyelvökkel együtt mindez ideig szokásaik nagy részét is megtartották (Nyír-Adony, Nyír-Acsád, Szent-György-Ábrány); míg pl. Űjfe37 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 335. 38 SCHEMBERGER Ferenc 1979. 50—51. 39 PESTY Frigyes 1864. 286
