Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága

BALASSA IVÁN A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága A tokaj-hegyaljai német települések, mint azt egy korábbi munkámban kifejtettem,

1 kizárólag a török utáni korszakban keletkeztek és a 18. század három korszakához köthetők. A legkorábbi a Tokajjal szemben elhelyezkedő Rakamaz (Szabolcs-Szatmár m.), mely 1729—1730-ban települt. A legnagyobb magántelepítés 1750-ben kezdődött és J. W. Trautsohn herceg a Rákócziaktól elkobzott birtokaira történt (Rátka, Károlyfalva, Hercegkút). A harmadik II. József uralkodásának, inkább második felére esett (1785—1790), amikor a korábbi telepek közül Rátkára újabb 30 család települt. Ekkor keletkeztek olyan, azóta jórészt csak emlékeikben élő telepek, mint József falva (Sárospatak déli részén, Hosszúláz, Széphalom a korábbi Bányácska egy része, Sátoraljaújhely közvetlen közelében), Huszház (Abaújszántó egy része), Sima (Erdőbénye közelében). A német telepes falvakkal kapcsolatban érdemes eddigi kutatásaim eredményeként elöljáróban néhány általánosabb megállapításomat összefoglalni. A középső hullám 1750-től kezdve viszonylag egy helyről, vagy legalábbis egy vidékről származott. Ezt a történeti források is alátámasztják. Az első telepítés katonailag szervezettnek látszik és a francia gárdaezredek obsitos katonáiból kerültek ki, akiktől XV. Lajos (1710—1774) király megvonta a nyugdíjat és így ezek nagy nyomorba jutottak. Parancsnoksága Strassburgban székelt és ide tartoztak a Rajna-vidék dél-badeni települései is. Néhány megvizsgált családnév ugyancsak az inneni származtatás mellett tanúskodik. A hercegkútiakkal (Trautsohndorf) egy katonai sebész is érkezett, akit a források is többször emlegetnek. Ez viszont a katonai származást bizonyítja. Trautsohn herceg birtokai Lindau és környékén terültek el a Bodeni-tó közelében, ahol telepítésre szóló felhívást ugyancsak kihirdettek és arra sok család jelentkezett. Mindennek megállapítása azért fontos, mert ebből kiderül, hogy a három falu, (Rátka, Károlyfa, Hercegkút) lakossága valamikor közel egy vidékről települt és nagyjából azonos vagy hasonló nyelvjárást beszélt. A sváb, kisebb mértékben frank nyelvjárási jellegzetességeket e falvak lakossága szinte napjainkig megőrizte.

2 A Zemplén megyei német telepesekkel kapcsolatban általánosságban meg lehet állapítani, hogy az együtt, nagyjából egy időben és egy területről érkező, azonos nyelvjárást beszélő német telepesek nyelvüket napjainkig vagy a közelmúltig megőrizték (Rátka, Károlyfalva, Hercegkút), míg azok, melyek különböző vidékről származtak, más nyelvjárást beszéltek, nagyon nehezen értették meg egymást és mivel a környező lakosság nyelvét úgyis meg kellett tanulniok és már a második generáció egymással is annak segítségével érintkezett, így például Hosszúláz telepes lakói a szlovákot, majd a magyart sajátították 1 BALASSA Iván 1973. 285—320. 2 LENGYEL Imre 1969. 233—243. 267