Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Viga Gyula: A bükki szlovák falvak szerepe a táji munkamegosztásban
melyben a termelés és a fogyasztás közötti arányok változók, több áttételen szűrődnek, mint a tradicionális paraszti kultúra esetében, s melynek egyik fő jellemzője a népesség egy részének periodikus, de rendszeres migrációja, a populáció túlnyomó részének részvétele a megtermelt javak közvetlen cseréjében. Ez az árucsere egy nyitott, változékony rendszerben valósul meg, s mobil a benne részt vevő népesség is. A sajátos ökológiai feltételek, valamint a táji munkamegosztásból eredő szerep következménye a hagyományos kultúra stabilitása, melyet csupán az elmúlt két-három évtized gazdasági-szociális változásai bontottak meg. A Bükk hegység szlováklakta falvai máig erőteljesen őrzik tradicionális kultúrájukat és kétnyelvűségüket. Ennek oka nem egyszerűen a geográfiai elzártságban keresendő, hanem a táji munkamegosztásban betöltött szerep konzerválta ezeket a hagyományokat. Ügy vélem, hogy a Bükk hegység telepes falvainak példája általános néprajzi tanulságokkal is jár: ha talán szélsőséges is, de mégis modellként kezelhető a hegyvidéki életmód'vonatkozásában. A hegyvidéki népesség életmódja, gazdálkodásának szerkezete csak együtt értelmezhető az Alföld népességének életmódjával, gazdálkodási struktúrájával. A kettő sajátos szimbiózisa településtörténetük legkorábbi szakaszától kezdve törvényszerűnek tűnik. Ezek öszszetevőit hosszan sorolhatnánk a pásztormigrációtól a változatos árucseretevékenységen át az idénymunkásokig. Ez a kapcsolat — szükségszerűen — a hegyvidéki népesség életmódjának nagyobb rugalmasságát, változatosságát eredményezte: az Alföld állandó gazdasági kihívása sokféle, koronként is változó, de a szinkronikus vizsgálatokkal is igazolható, rendkívül variábilis kultúrát eredményezett a hegyvidéki falvakban. A kötődés a gabonatermő bázishoz különböző fokú; kétségtelen, hogy a legmagasabban fekvő lakott településeinket jelentő bükki szlovák falvak az egyik szélsőséget képviselik ebben. Vagyis olyan területet kezdtek hasznosítani, amely korábban elképzelhetetlen volt a magyar falvak számára. Mindennek azonban előfeltétele volt az alföldi paraszti üzemek újra feltöltése a török hódoltság után, amely a szlovák telepesek vonatkozásában is megelőzte a hegyvidéket. A hegyvidéki telepes falvak életmódja, ökológiai rendszere csak az egész nagy rendszerben értelmezhető, még akkor is, ha a hegyvidéki életmód effajta, teljes modelljének feltárásával, ill. megalkotásával néprajztudományunk egyelőre adós. Értelmezésem szerint a bükki telepes falvak tehát nemcsak új színt jelentettek egy hagyományos, nagy rendszerben, az Alföld és a hegyvidék kapcsolatában, hanem új minőséget is. IRODALOM ANDRÁSFALVY Bertalan 1977 A település-szerkezet és a táji munkamegosztás (a baranyai Hegyhát példája). T. MÉREY Klára (szerk.): A Dunántúl településtörténete II/l. 85— 89. Pécs 1978 A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata. Ethnographia LXXXIX. 231— 243. 1980 Néprajzi csoport, kistáj és régió. Népi kultúra — Népi társadalom XI— XII. 39—58. BAK János 1932 A borsodi Bükk hegység települései. Budapest BAKÓ Ferenc 1951 A magyar paraszti mészégetés kutatása. MTA II. Osztályának Közleményei. Muzeológiai sorozat í. 283—330. 247
