Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Fügedi Márta: Interetnikus kölcsönhatások Északkelet-Magyarország népművészetében

föld vasat és vasműveket, faeszközt, gyolcsot, posztót, bőrt, kész ruhákat, csizmát, .. . vészen pedig helyettük mindenféle gabonát, főzeléket, dohányt, bort, vágó és igásmarhát, lovat, szénát, szenet."

3 Ez az évszázadokig tartó migrációs folyamat a Felvidékről elsősorban az Alföld, azaz Magyarország belseje felé irányult. A kereskedelmi forgalom egyik fő iránya éppen megyénken vezetett át, Tornallyán és Putnokon át Miskolc felé, majd a Tisza vidékére irányult. A népi kultúra számos területéről adatok sora bizonyítja azt, hogy a Felvidék és az ország belseje közötti árucserekapcsolat több évszázadra nyúlik viszsza, tehát az e folyamat révén területünkre került áruk, tárgycsoportok nemzedékek óta beletartoznak e vidék tradicionális társadalmának tárgyi kultúrájába, és egyenértékűek a saját maguk által előállított vagy a szűkebb környezet háziipara és céhes mesterei által készített termékekkel. E tárgyak eredetére vonatkozóan használóik ma már sokszor csak homályos ismeretekkel rendelkeznek, pontos eredetmeghatározás helyett általában csak a „tót" jelző különbözteti meg őket (ld. tót fazék, tót gyolcs, tót csipke, tót rokka, tót kapa, tót villa, stb). A 18. századi miskolci inventáriumok leírásai között is gyakran felbukkan a „tót" jelző, a viselet területéről pl. tótos főkötő, tót pántlika, stb.

4 A paraszti közösségek textiligényeinek kielégítésében nagy szerepet játszottak a felvidéki gyolcsosok. A gyolccsal történő kereskedésre Rudolf BEDNÁRIK kutatásai alapján a legkorábbi adatot 1265-ből ismerjük.

5 CSAPLOVICS János is említi, hogy a nyitrai, árvái gyolcsosok egészen Bulgáriáig, a Krím-félszigetig, másfelé pedig Kisázsiáig is eljutottak lenvászon portékáikkal.

6 FÉNYES Elek leírásában részletesen kitér a felvidéki megyék gyolcsszövésére, s az ezzel való kereskedés kiemelkedő jelentőségét a forgalom mértékével támasztja alá. „A gyolcsszövésnek igazi hazája északi Magyarország, nevezetesen Trencsén, Turócz, Liptó, Zólyom, Zemplén, Gömör vármegye ... s mindenek felett legtöbb és legfinomabb gyolcs szövetik Szepes, Árva és Sáros vmegyékben."

7 Árva megyében ez annyira elterjedt, hogy „a namesztói és trsztennai járásokban még a férfiak is szélűre szőnek, fonnak, s általánosan minden házra esztendőnként 250 rőf számláltatik, mely összesen 3 575 000 rőföt tenne."

8 Szepes vármegyéből a különböző minőségű gyolcstermelést tételesen is felsorolja FÉNYES: „Északi-Szepes előállít évenkint 5/4 rőf széles gyolcsból 100 000 rőföt. 4/4 szélesből 500 000, 7/8 szélesből 1 000 000, 4/5 szélesből 800 000, hasonló szélességűből durvábbat mésszel fejérit 250 000, egészen finom házi vásznat, nyüstözött, sávolyozott asztali neműket 20 000, összesen 2 670 000 rőföt. Déli Szepes készítménye 1 335 000 rőf, az egész termékek összesen 4 050 000 rőf, melly csupán külső kereskedésbe jön, annál fogva a belső fogyasztásra még mintegy 2 000 000 rőföt hozzáadván."

9 Gömör megye gyolcsszövését érintve a kereskedelem interetnikus vonatkozásaihoz is figyelemre méltó adalékot közöl FÉNYES: „A mit a görögök helyben a falukban fel nem vásárolnak . . ."

lü A görög kereskedők szerepe az egyes 3 FÉNYES Elek 1843. 255. 4 FÜGEDI Márta 1979. 136. 5 BEDNÁRIK, Rudolf 1943. 6 GUNDA Béla 1954. 84. 7 FÉNYES Elek 1843. 67. 8 FÉNYES Elek 1843. 147. 9 FÉNYES Elek 1843. 267. 10 FÉNYES Elek 1843. 254. 232