Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Méry Margit: Magyar–szlovák kapcsolatok a népviseletben Abaúj északi területén

volt, csupán egy szél vászonból varrták. Később ezt csak munkába viselték. Ünnepeken két szél vászonból készült térdig érő vászongatyát vettek magukra. Az ing-gatya öltözethez egy szél vászonból készült surcot viseltek, melyet később már fekete klott sure váltott fel. Ennek alját gépi hímzéssel díszítették. Télen a holosnye néven ismert, szűk, fehér kétellenzős posztónadrágot hordták, amelyet piros, kék vagy zöld posztóval szegtek. A téli öltözet tartozéka volt a báránybőr mellény (buslak) piros bőrrátéttel és színes gyapjúhímzéssel díszítve. Ünnepi mellényük a lajbli fekete, piros vagy kék gyári posztóból készült, ugyancsak gazdagon kihímezve. A posztónadrágot széles fémcsatokkal ellátott bőrövvel rögzítették a derékra. A századfordulóig volt divatban a háromnegyedes fehér posztókabát, a hunya. Finom fehér posztóból készült, és ünnepeken viselték a díszes zsinórkötésű mentéket. A csuha fekete hosszú posztókabát volt, négyzet alakúra szabott gallérral, és gazdagon színesen hímezve. Legtovább a pásztorok viseletében maradt fenn. Hasonló funkciót töltött be a hosszú szőrű gyapjú guba is, amely a XIX. század végén, még a vőlegény esküvői öltözetéhez tartozott. Fejükön kalapot viseltek, a nyakban hajstuch néven ismert fekete hímzett sálat. Általános téli lábbeli a XIX. század végéig a bocskor volt, de ünnepeken kemény szárú csizmát húztak fel. Tánchoz sarkantyút is viseltek. A férfiak a két világháború között elhagyják ezt a tarka, színes öltözetet, helyébe a priccses nadrág és kabát kerül. A két viselettípus és azok formai elemei alapján azt állapíthatjuk meg, hogy: A vizsgált magyar területen a múlt század 80—90-es éveiben egy polgárias hatású, hosszúszoknyás női öltözetet viseltek teljesen a kivetkőzés időszakáig. Ez a viselet többször módosult, és minden esetben a városias, polgárias ruhadarabokkal gazdagodott. A szlovák területen egy nagyon színes, gazdagon hímzett, archajkus elemekből álló viselettípust találtunk, amely az első világháború utáni években lassan és fokozatosan variálódik a magyar szomszédos terület viseletelemeivel. A területünkön vizsgált magyar viselettípus a szomszédos szlovák archaikus típussal nagyon kevés formai egyezést mutat. A század elején mindkét területen terjedni kezd a női vászon hosszúing. Magyar területen ing, szlovák területen kosula megnevezéssel. Terminológiában annál több a hasonlóság és egyezés. Szlovák területen már a múlt század végén és századunk elején is erős volt a terminológiai kölcsönhatás. A pendel, pengyel, a harasz, lajbik, párta, mente, csuha, guba, kalap magyarból átvett szavak. Ugyanakkor a magyar területen csupán két szláv eredetű szó fordul elő. A roszpor (rázporok szóból) és a •varkocs. Mindkét területen a férfi és a női kötények egyik típusát a németből átvett sure néven ismerik. Szlovák területen a régebbi típusú szoknyát kabátnak nevezik. Magyar területen a kabát is alsószoknyát jelentett, ugyanakkor a felsőszoknya neve ruha volt. Észak-Magyarország területén a kabát terminológia általánosan elterjedt. A hagyományos paraszti életben gyakori az a gyakorlat, hogy az elhordott, kopott felsőszoknyákat alsószoknyaként viselik. Feltételezhető, hogy korábban ezen a területen is kabát néven ismerték a felsőszoknyákat, de idővel a terminológiával együtt lett belőle alsószoknya. A két világháború közötti időszakban a szlovák területre a szomszédos ma229