Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Sigmundova Marta: A parasztasszony státusza, mint etnodifferenciális tényező

zikailag aránylag igénytelen munka megfelelő alkamat adott a társas érintkezésre, hasonlóan, mint az őszi időszakban a befőzésnél.

0 A felsorolt munkák szervezése és elvégzése mellett a gazdaságban és a háztartásban, a nőnek — a gazdasszonynak fontos feladata volt a család jövedelmével való gazdálkodás. Nagyon gyakran az ő kezében volt a kassza, még ha nagyobb összegeket nem is adott ki belőle anélkül, hogy a férjével meg ne beszélte volna. A vizsgált területen a nőnek tulajdonképpen nem volt jövedelme, hacsak nem bérmunkából, ez a családi jövedelem része volt. A meny pénzügyi helyzetének bizonyos alapját a hozomány képezte, különösen, ha készpénzen kívül föld is képezte. A benősült vő esetében — ami mindkét lokalitásban gyakori jelenség volt, hogy a vő alacsonyabb szociális rétegből származott. Az ilyen házasság, ha szociálisan kiegyensúlyozott volt is, a nőt az uxorilokális letelepedés ill. szülői vagyona közvetlenül vagy közvetve felhatalmazta a családi gazdaság vezetésére. A család gazdasági funkcióival szorosan összefügg a reprodukciós funkció is. A házasság megkötésének értelme az utód biztosítása. A gyermektelen házasságokban a vizsgált területen a gyermek örökbefogadásának gyakorlata dívott, akik egy időre munkaerőt jelentettek, de különösen öregkorra a vagyon öröklését biztosították. így mindenekelőtt rokon gyermekeket fogadtak örökbe. Mindkét vizsgált területen általánosan érvényes ideál volt az egy gyermek. Eme cél Biztosítására szolgált a gyakorlatban a házaspár külön hálása, valamint a fejlett antikoncepciós praktikák (mechanikus, vegyi, főzetek vagy fürdők segítségével), férfi és női antikoncepció. Ezzel a jelenséggel függ össze az aránylag nagyszámú házasságon kívüli szexuális kapcsolat és a válások, melyek mindkét lokalitásban elég gyakoriak. A család az egyén szocializálásának első közege is. Habár feltételeznénk, hogy a családi nevelés fő tényezője az anya személyisége, az anyag azt mutatja, hogy a gyermeknevelés főleg a háztartást vezető nő válláré nehezedett. Ez általában a gazdasszony volt — a nagymama, mert a meny — az anya a határban dolgozott, házon kívül. Az intenzív munkára való nevelés az iskola elvégzése után jelentkezett, bár pontosan a gyermekek kis száma miatt a családban nem volt ritka a gyermek munkaerőkihasználása különböző kisebb gazdasági munkáknál. A másik oldalon az egygyermekes rendszerben számolni kell a egyetlenkék bizonyos elkényeztetésével, akiket a családban nagyobb figyelemben részesítettek. Cikkünkben mindenekelőtt a család ökonómiai funkciójára összpontosítottunk, ezen keresztül a nők szerepének meghatározására. Továbbá hasonló módon analizálhatók a vagyonjogi kapcsolatok a családban, a család, mint a szokáshagyományok hordozója, a család, mint a helyi társadalom része stb., de ennek a cikknek a terjedelme nem teszi lehetővé a további analízist. Az előterjesztett anyagból le lehet vonni bizonyos következtetéseket. A vizsgált problematika csak kevés különbséget mutat. Egyetlen jelentős különbség a rokoni terminológiában mutatkozott. A kifejezések régebbi formáinak előfordulása és a megszólítások módja a magyar községben összefügghet az archaikus formák megkövesedési folyamatával az etnikai határon belül, de a 5 Lisovban a hagyományos öltözék ilyen drága tartozékai az ezüst ékszerek, a párta, Salovban pedig a drága selyemruha. 6 Olyan munkák, mint a bab fejtése, kukoricamorzsolás, lekvárfőzés. 219