Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Sigmundova Marta: A parasztasszony státusza, mint etnodifferenciális tényező

ban van leány, lányunoka, nővér, a szülők generációjában van feleség, anya, meny, férjezett leány, sógornő, özvegyasszony, ugyanúgy, ahogyan a nagyszülők generációjában, ahol van anyós és nagymama is. Bizonyos családi forma kifejezője a rokonsági terminológia. Itt a magyar közegben az archaikusabb formák bizonyos megkövesedésével találkozunk. A kibővített családok kis frekvenciája ellenére, ahol több meny élt együtt, terminológiailag különbözik a női rokon a férj ill. a feleség részéről. A férj nővére ángya, a feleség nővére sógorasszony. A szlovák községben a vizsgált időszakban ilyen megkülönböztetés már nem ismeretes. A magyar községben megmaradtak az archaikus elnevezések az anyósra és apósra is, ipám, napám. De mindkét vizsgált lokalitásban folyamatban van az ún. önkéntelen elnevezések

1 alkotása, melyek keletkezése eltörli a vér- ill. a nem vérrokonság közti különbséget (pl. anyós—mama, após—apa), amellett a megszólítás bizalmassá válik. A megszólítás módja külön probléma. Az idősebb generációk rokonságát a nő magázta, a magyar közegben régebbi formával, önözéssel is találkoztunk (kend). Saját generáción belül a magyar közegben előfordult az idősebb testvérek magázása is. A többieket, a maguktól fiatalabbakat, tegeztek. A magyar közegben a feleség a férjét magázta, az viszont tegezte az asszonyt. A szlovák községben ilyen megszólítási mód csak elvétve jelentkezett. Mindkét lokalitásban a vizsgált időszakban a lelki rokonok (komák) között a magázás dívott, ahogyan a nem vérrokonok között is (örömszülők kölcsönösen). Ügy tűnik, a megszólítás módja a magyar községben tiszteletteljesebb, ami a másik oldalon a nő nagyobb alárendeltségét is jelentheti a családi rendszerben. Feltételezzük, hogy ez a mód, amely csak nagyon lassan változott, a vizsgált időszak végén, összefügg a magyar nyelv kifejezési rendszerével és a vizsgált időszakban már nem feltétlenül kell, hogy a család érvényes viszonyainak jellemzői legyenek.

2 A család érvényes viszonyait a tevékenységek egyes szférái határozzák meg. A következő elemzésben különböző gazdasági tevékenységeket figyelünk meg a földművelő gazdaságban, valamint a nő szerepét ezek ellátásánál. A nő az esetek nagyobb részében nem aratott. Ez fizikailag nagyon nehéz munka volt, amit csak valóságos szükség esetén végzett el. Az igavonó állatok körül végzett munkáknál segíthetett a fogat vezetésénél. A vetés szintén nem volt női munka, ami nem jelenti, hogy a nő nem tudta volna ezt a munkát elvégezni, de hasonlóan, mint az aratást, ezt is csak nagy szükség esetén, pl. a háborús években, végezte. A gabonával végzett munkáknál csak az aratásnál vett részt, ahol nemcsak az asszonyok, de a lányok is dolgoztak, mint aratólányok. Az aratásnál a fiatalabb menyek és lányok dolgoztak, a gazdasszony otthon főzött és hordta az aratóknak a mezőre az élelmet. A nők segédkeztek a betakarításnál és cséplésnél is. Mindkét vizsgált lokalitásban a vizsgált időszakban mindennapos volt a gépi cséplés, ahol az asszonyok és lányok is a kisegítő munkáknál érvényesültek, mint pl. a kévék adogatásánál, a gabona összegereblyézésénél, a pelyva összepréselésénél. Géppel a nők önállóan is dolgoztak, mivel a fizikai erőkifejtést szabályozni lehetett a feldolgozott mag mennyisége által. A réti gazdaságnál a női munkaerő nélkülözhetetlen volt, mindenekelőtt szénaszedésnél (gereblyézés, szárítás, halomba rakás). Meg kell jegyezni, hogy a réti gazdálkodás egyik vizsgált lokalitásban sem bírt alapvető jelentőséggel. 1 SVECOVÁ, Sonja 1975. 9. 2 FILOVÁ, B. 1975. 974. 216