Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon

tékával kereskednek, úgy a vásárosok és zsidók is minden sátortól egy Rhenus forintot .. . fizessenek. Török portékával kereskedő Görög, Arnódt, Rácz (és egyebek) egy-egy sátortul három máriást."

47 Fénykorukat ezen a településen is a 18. század második felében élték. Ekkor 38—40 önálló (különböző nemzetiségű) kereskedőről történik említés. Elvándorlásuk, vagy asszimilálódásuk ezután rohamosan következik be, hiszen a 19. század elején kereskedelmi tevékenységükről már csak szórványos utalások vallanak. A következőkben tevékenységük vizsgálatával arra a kérdésre keresünk választ, hogy a görög kereskedőknek mi volt és milyen jelentőségű volt a szerepük az interetnikus kapcsolatokban. Az egyes kompániák, s ezen belül a kompánia-tagok kereskedelmi tevékenységének sokfélesége szinte meghatározhatatlan. Európában mindennel kereskedtek, s közvetítői voltak nemcsak az anyagi, hanem a szellemi javaknak is. Voltak közöttük olyanok, akik egy-egy termékféleségre specializálódva az európai árulerakatok között ingáztak, s áruval látták el a települések kereskedőit. Mások egy-egy városban megtelepedve üzletet nyitottak, s mindent áruló boltjaik feltöltésére — segédeiket hátrahagyva — maguk indultak balkáni, vagy nyugat-európai körútra. Ismét mások nagyban vásárolták fel a távolsági kereskedelem több kereskedő által biztosított áruféleségeit, s mint közvetítők adták tovább azokat az adott település céhmestereinek. A kereskedelem jellegének és a kereskedésbe bevont áruknak, termékeknek ezt a sokszínűségét, sokoldalúságát alábbi néhány kiragadott példánk illusztrálja. 1640—1670 között folyamatosan tiltakoznak — ipari tevékenységüket és a termékek eladhatóságát féltve — a betelepült görög kereskedők ellen a kassai gombkötők, csizmadiák, szabók és szűcsök. Panaszos beadványaikban megfogalmazzák, hogy a görögök cérnával, zsinórral, különféle nemes és más bőrökkel, posztóféleségekkel, ruhadarabokkal éppúgy kereskednek, mint a Balkánról behozott, vagy a Nyugat-Európából szállított bármily másféle termékekkel. Kassa. Szatmár és Németi tiltakozik a görögök dohányárusítása ellen. (A peres iratok szerint itt nagy mennyiségű dohánybálák lefoglalásáról, ill. zár alá vételéről volt szó.) Máramarosból sót szállítottak, árultak gyöngyöt, tokaji bort Kassán és Miskolcon, a kassai bort Bártfán értékesítették, vagy még távolabbi helyekre szállították. Gyöngyösön, Egerben, Miskolcon, Tokajban általános volt a borkereskedelem, de az itteni kereskedők rendszeresen foglalkoztak gabonafelvásárlással és értékesítéssel is. Az egriek ellen a 18. század közepén az a vád, hogy az alföldi marhát hatalmas mennyiségben szállítják Bécsbe, ugyancsak e kompánia tagjai szállítanak Pestre, Pozsonyba, Kassára, Miskolcra gabonát, amelyet az alföldi településeken vásárolnak föl/'

8 Területünk görög kompániáinak tagjai bekapcsolódtak a linzi nagy posztómanufaktúra termékeinek szállításába, értékesítésébe is. Fő lerakodóhelyeik Gyöngyösön, Egerben, Miskolcon, Tokajban és Kassán indultak ki. Innen elégítették ki a galíciai, az erdélyi területek igényeit, de nagy mennyiségben szállítottak a török birodalomnak is. Mindezeknél fontosabb számunkra — és jobban nyomon is követhető — egy-egy település „görög áru-háza", hiszen ez nemcsak általános, napi igényeket elégített ki, hanem — főleg a viseleti darabok esetében — ízlésformáló, ala47 ETHEI SEBŐK László 1880. 212. 48 BIHARI József 1956. 400—420. 166