Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon

A korábbi török, vagy gyarmatáru kereskedéssel többnyire felhagytak, főleg lipcsei és Bécsből hozott vegyes jellegű árukkal kereskedtek. A korábbi leírások szerint már nem érhette őket az a vád, hogy pénzüket, vagyonukat kicsempészik Törökországba. Kereskedésüket egyrészt a város, olcsóbb árulásuk (áraik) és hitelnyújtásuk miatt pedig a lakosság is közhasznúnak ítélte meg.

35 A Borvásárló Bizottság megalakulásától bekapcsolódtak a Lengyelországba, Oroszországba irányuló kereskedelembe. A hegyaljai borkivitel pontos mennyiségét — ebben az időszakban, s ezen belül a görögök részarányát — ma már megállapítani szinte lehetetlen. Azt viszont tudjuk, hogy a lengyel, örmény, skót, görög és magyar kereskedők által felvásárolt hatalmas mennyiségek lengyelországi pincékbe, lerakatokba kerültek, s innen orosz kereskedők szállították tovább. A Lengyelországon keresztüli export 1741—1743 között 250 000 liter volt. 1746—1751 között pedig míg az orosz bizottság 282 000 litert, addig Lengyelországba a különböző nemzetiségű kereskedők több, mint 500 000 litert szállítottak ki.

36 Az évente szekerezett mennyiség a századfordulóig alig mutat eltérést. Ez az időszak a görög kereskedők fénykora Tokajban. (Ez természetesen azt is jelenti, hogy nemcsak borral és posztóval kereskedtek.) Területük másik — s véleményünk szerint Északkelet-Magyarország legjelentősebb — kompániája Miskolcon alakult ki. A város jeles monográfusa, SZÉN DREI János úgy véli, hogy 1650 táján jelentékeny számú görög kereskedőcsalád telepedett meg Miskolcon.

3

' Ez az állítás ugyan adatokkal nem támasztható alá, viszont a város jegyzőkönyvei arról tudósítanak, hogy az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején már voltak görög kereskedők Miskolcon és Miskolc környékén.

38 Kompániájukat 1720 táján alakíthatták meg. Áruikat kezdetben a vásárokon, sátorból értékesítették. E jogok megszerzése után a korcsmabérleteket szerezték meg, majd rendszeres pénzkölcsönöket nyújtottak az eladósodott, s megváltásáért küzdő városnak. Később saját üzleteket, üzletházakat is nyithattak. Fokozatosan kapcsolódtak be a tranzit-kereskedelembe, majd a bankszerű pénzügyletekbe, kölcsönök folyósításába. Fénykorukat a 18. század végén, 19. század elején élték, amikor Miskolcra vonzották a lengyel, a szepességi, a pozsonyi, a pesti és a bécsi kereskedőket. Olyan kereskedő-dinasztiák alapjai tevődtek le ekkor (Pilta, Gerga-Gyergya. Dadányi, Pompéri, Xiffkovics, Levandovszky, Gyuka, Peszkár, és Pataki családok), akik öt-hat generáción keresztül szerepelnek a város gazdasági-kereskedelmi-pénzügyi, majd ezt követően a kulturáíis-politikai-szellemi életében. Fénykorukban a 12 000 fős Miskolcon — családostól együtt — 300 volt a görögök száma, mégis meghatározták a város tevékenységét, arculatát.

39 Egerben (Miskolchoz és Tokajhoz hasonlóan) a 17. század második felében, főleg a 80—90-es években jelentek meg a görög kereskedők/"

0 1688-ban 40—50 üres házat görög telepesek vásároltak meg. 1702-ben kereskedelmi tevékenységüket egyértelműen bizonyító adattal találkozunk. A 18. század eleji bevándorlást követően, 1721—1722-ben már Eger egyike azoknak a magyar városoknak. 35 HODINKA Antal 1912. 263. 36 TARDY Lajos 1963. 151—152. 37 SZENDREI János 1904. 262. 38 DOBROSSY István 1975a. 22—23. 39 DOBROSSY István 1975b. 4—5. 40 FÜVES Ödön 1958. 78—79. 164