Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és nemzetiségek településében, építkezésében

50 cm 7. Fa ajtókeret 1834-ből. Aldebrő, Arany János u. 2. sz., Smutczer Ferenc házán ennek a technikának (Domoszló, Kisnána). Az építőanyagok között igen korán megjelenik a kő, annak gömbölyű, görgetett formája, aminek alkalmazását a telepesek a kisnánai vár középkori építményein megfigyelhették. Kisnánán és Markazon már 1805-ben így építenek parasztházakat a táj magyar falvait jóval megelőzve, amit az anyag elérhetőségével, esetleg a földesúr engedékenységével lehet magyarázni. A földfal formái közül Szajlán viszonylag későn terjed el a vályogfal (1873), inkább döngölt földfallal, vert fallal építkeztek. A tetőszerkezet archaikus formái a szlovák falvakban már ismeretlenek, egyedül Kisnánán utal a hagyomány ágasfás-szelemengerendás házra, melynek boronafala volt. A palóc építkezési mód sajátosságának tekinthető „boldoganya", a ház középoszlopa Kisnána kivételével mind a három szlovák faluban használatos volt, Domoszlón és Szajlán palóc megnevezésével is és azzal a funkcióval, hogy „őrzi a házat". A szlovák falvakban általános a nyeregtetős ház, ami inkább az alföldi magyar települések építkezésétől tér el, ahol a régi háztípust a konty tető jellemzi. A környező magyar falvakkal azonos ütemben zajlott le az oromzat anyagának cseréje is, a korábbi sövényt a múlt század második felében a deszka váltotta fel. Az oromzatnak több szlovák neve van, mint „scsit", „styit", vagy „csit" (seit, st'it, óit), magyarul „fürfal", vagy fürgát". Áz oromzat alatt a vízvető ge112