Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Petercsák Tivadar: Az erdő haszna
nap alszanak a boksánál. A kemence rakása közben a mészégetők is hazajárnak, de égetés közben éjszaka is kint kell lenni és tüzelni. A két világháború között a férfiak rendszeresen vittek magukkal nyersanyagokat: kenyér (hieb), szalonna (slarfinal, hagyma, krumpli, bab (fazola), száraz tészta (lebenä), laksa (loMe), bobáfka, gúnárnyak (lisztből és krumpliból gyúrt hosszúkás tészta), túró, előre elkészített rántás. Nagyon kevés edényt használtak. A régi cserépedények után a bogrács, serpenyő, kis tál volt a gyakori. Az ételt a főzőedényből fogyasztották. Mindenki magát kosztolta, csak a családtagok és közeli rokonok főztek együtt. Az 1940-es évektől használnak alumínium evőeszközöket, azelőtt maguk faragta kanállal ettek. Az étkezések rendje a munkához igazodott. 6—8 óra körül volt a fristik. Akinek volt, szalonnát evett v,agy krumplit, kenyeret pirított parázson. Paprikás krumplit is főztek reggelire. Déltájban ebédeltek, rendszerint főtt ételt. A leggyakoribb a rántott leves, lebbencsleves, krumplileves, a túrós, mákos bobájka, illetve gúnárnyak volt. Sokféleképpen elkészítve fogyasztották a gombákat. Májusi gomba a pocadovka, ami a nagy tányérgombával (pasdrak) együtt levesnek és paprikásan megsütve is jó. A tinóra, a keserügomba (horkirfeí és a galambgomba (holubka) parázson megsütve nagyon finom. Megsózzák és nyársra húzott szalonnával meg is csurgatják. Madarakból is főztek levest, a hurokkal fogott őzek hűsát elosztották egymás között. A víz mellett gyakran fogyasztották a megcsapolt fák édeskés nedvét: a jávorfa nedve javorova voda, a nyírfáé brezova voda, a juharé klenova voda. Az 1940-es évek végéről részletesen ismerjük a mészégetők heti étrendjét. 28 1979 nyarán pedig alkalmam volt megfigyelni négy mészégető egy napi étrendjét kemencerakás közben. A reggeli és az ebéd magukkal vitt hideg élelem, a vacsora otthoni meleg étel. Reggelire és ebédre fogyasztott ételek személyenként: 1) kenyér, szalámi, zöldhagyma, tej; 2) kenyér, bácskai hurka, hagyma; 3) kenyér, olasz felvágott, sajt, tejfeles uborkasaláta; 4) kenyér, sajt, császárszalonna, paprika. A vacsora személyenként: 1) gombaleves, szalámi; 2) lebbencsleves gombával; 3) bableves, fánk; 4) gombaleves, túrós sztrapacska. 1981 nyarán egy fiatal szénégető heti étrendje az alábbi ételekből állt. A reggeli és uzsonna nyers vagy sült szalonna, paprika, paradicsom, hagyma. Az ebéd az előző napi vacsora maradéka, amit reggel hoz ki magával és megmelegít. A vacsora mindig meleg étel, s otthon fogyasztja el. Az ebéd és vacsora napi részletezés szerint. Hétfő: ebéd: húsleves, sütemény, szalonna; vacsora: habart bableves: kedd: ebéd: habart bableves, vacsora: tojásleves, toiffíi (krumpli, liszt és fűszerek keveréke tepsiben kisütve); szerda: ebéd: tojásleves, toőrti: vacsora: túrós tészta; Csütörtök: ebéd: habart zöldbableves krumplival, vacsora: kelkáposzta-főzelék párolt hússal; péntek: ebéd: kelkáposzta-főzelék párolt hússal, vacsora: csőtészta pörkölttel; szombat: ebéd: csőtészta pörkölttel, vacsora: sütemény; vasárnap: reggeli: kakaó v„ tea, pirítós, ebéd: húsleves, pirított krumpli, kirántott csirke, sütemény, vacsora ugyanaz. 28. BAKÓ F. 1969. 272. 94
