Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Mádai Gyula: Hagyományos erdőgazdálkodás

HAGYOMÁNYOS ERDŐGAZDÁLKODÁS MÁDAI GYULA Répáshuta mai lakói még mindig sok szállal kapcsolódnak az erdőhöz, annak ellenére, hogy sokkal kevesebben végeznek rendszeres erdőmunkát, mint elődeik. A falut és a környező erdők és helységek tekintélyes részét a diósgyőri koronauradalom birtokolta a múlt század második feléig.

1 Az erdők jelentős hányada továbbra is állami kezelésben maradt: az erdőkincstáré lett. Míg fennállt a koronauradalom, addig jobbágyai és zsellérei kötelesek voltak meghatározott mennyiségű tűzifát (ölfa) kitermelni és behordani az uradalmi raktárba.

2 A telepítvényes falvak — köztük Répáshuta — a 18. sz.-ban keletkeztek. Ekkor már jelentős és kiterjedt erdőgazdálkodás folyt területünkön. Okleveles adatok bizonyítják: a XIV. sz.-ban épületfát, tűzifát termeltek ki jelentős mennyiségben a borsodi Bükk erdőiből, szenet és meszet égettek.

3 A Bükk erdőiben leggyakrabban tölgyet és bükköt lehet látni. Ezeken kívül van cser, gyertyán, kőris, szil, vörös-, lúc-, erdei fenyő és kisebb mértékben egyéb fafajta. A cserhántás, szőlőkaró- és fanyeregkészítés, az erdei legeltetés, a makkoltatás, szénégetés, mészégetés, hamuzsírégetés múlt századi formái jóval korábbi időkre utalnak. Több bükki település irtásra épült, legelőik, szőlőik is jórészt egykori erdők helyén vannak. Épületfát is az erdőből nyertek. (Ezt korlátozott'mértékben.) A 19. sz. végén törvény szabályozta az úrbérrendezés, tagosítás jobbágyfelszabadítás után országszerte megalakult helyi autonom paraszti gazdasági társulások működését. Ezek a közbirtokosságok (volt úrbéres telkesek vagy zsellérek birtokosságai) a korábbi faizási jog helyett adott erdők vagy a közös legelők különválasztása miatt adott legelőterületek és egyéb közös vagyon kezelésére, birtoklására szerveződtek. Répáshután is létrejött ilyen, de ez a szokásostól eltérő formát jelent. A répáshutaiak elődei üveghuta- és erdőmunkások voltak és nem jobbágyok, tehát a közös erdő részjoga, résztulajdona nem kapcsolódott jobbágy- vagy zsellértelekhez. A telepesek, az üveghuta munkásai és fakitermelők szláv nyelvterületről és a környék nagyrészt magyar községeiből jöttek. Utóbbiak jórészt később, fokozatosan.

4 A felszabadulás előtt kétfelé rétegződött a falu társadalma: voltak fuvarosok és gyalogosok; az előbbieket 50-70 évvel ezelőtt gyakran furmanoknak nevezték. Fuvaros1. VERES L. 1978. 2. Erdészeti üzemtervek, Diósgyőr 1887. Miskolci Állami Levéltár Nr. 99. 3. TAGÁNYI K. 1896.

1. 24. 4. MÁDAI GY. 1965.134-135. MÁDAI GY. 1967. (Kézirat) 59