Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Szabó László: Családszervezet

amelyet a szerző térképei is a leginkább magyar hatást mutató vidéknek mutatnak, sőt még ettől is távolabb van, s magyar települések fogják közre. Érthető hát, hogy — mert megindult bizonyos elmagyarosodás is - Répáshuta szlovák terminológiai rendszere még ezt az átlagosan erős hatást is jóval meghaladja. Olyan jellemzően ősi szlovák terminusok, mint a dever, zolva vagy a gyakoribb és általánosabb ujo még nyomokban sem lelhetők fel.

12 Helyettük szlovák köznyelvivé lett alakok vagy magyarból átkerült terminusok állanak. A bači, néni, nenička, baťo, anďi, and o, unoka, mama, papa terminusok átvétele azonban csak egyfelől jelent új terminusokat. A hangsúly inkább azon van, hogy e terminusok átvétele, illetve a magyarokkal való érintkezés strukturálisan is átformálta a répáshutai rokonsági terminológiai rendszert. SVECOVÁ S. szerint a szlovák rokonsági terminológiai rendszer még a többi szláv nyelv rendszerénél is hangsúlyosabban képviseli azt a régi sajátosságot, hogy a férj és feleség rokonsági ágát terminológiailag elkülönítik.

13 Ennek az elkülönítésnek a családszerkezetben is jelentősége volt. A répáshutai terminológiai rendszerben ennek a sajátosságnak alig van nyoma. Egyedül a konszangvinikus rokonság —1. fokán - igaz körülírással és nem terminussal - tesz különbséget a férfi- és nőtestvérek gyermekei között (bratova deti, sestrina deti). Ám magyarul ezt a fokot már a fiút jelentő öcskös(ök) terminussal vonja össze, s mossa el a férfi- és nőtestvér ága közötti különbséget. Feltűnő, hogy a szlovákban általánosan kimutatható sajátosságot, amely szerint a fiú (chlapec) és a saját fiam (syn), illetve a leány (dievča) illetve a saját leányom (dcéra) jól elkülöníthető, önálló terminussal jelzik, Répáshután nem találjuk meg. Helyette magyar hatásra - birtokos szerkezetet alkalmaznak: môj chlapec, moja dievča. E helyen nem mehetünk bele a terminusok elemzésébe, mélyebb és esetleg nyelvészeti szempontú tanulságainak levonásába, csupán arra kívántunk utalni, hogy a napjainkban élő és gyűjthető répáshutai szlovák rokonsági terminológiai rendszer elveszítette mindazt, ami a szlovák terminológiai rendszer alapvető sajátossága, s alig különbözik a kiscsaládos magyar terminológiai rendszertől. Ebben nemcsak a magyar nyelvvel való érintkezés játszott közre, hanem az is, hogy egyértelműen kiscsaládokkal állunk szemben Répáshután, s feleslegessé váltak azok a viszonyok, amelyek a nagycsaládot, s részben a hagyományos szlovák terminológiai rendszert is tükrözték.

14 4. Vasas Lajos családfájának példáján mutatjuk be a családok elkülönülését. A család neve a névmagyarosítás előtt Orliczky volt. E család Vasas nevet felvett tagjai a következők: Vasas Lajos - Nemes Romána (1900-1939) (1902-1968) 1. Lajos (sz: 1923) - Hargyás Rozál a) Imre 12. U. a. 455-457. 13. U. a. 459-464.; 456. illetve a 2-4. sz. térkép. 14. Vizsgálatot folytattam még szlovákul beszélő, illetve kétnyelvű vagy elmagyarosodott szlovák falvakban e tekintetben. Garamkövesd (Kamenica n. Hr.), Ipolydamásd, Vágáshuta, Hollóháza, Pitvaros. 52