Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

származáshely konkrét emlékével a magyarországi szlovák falvakban csak ott találkozunk, ahol a közösség egy településről származott, ilyen falu azonban nyelvszigeteinken kevés van.

3 ° A répáshutaiak gyengébb, határozatlanabb származástudatát tarka etnikai összetételükön kívül tovább gyengítette az is, hogy közösségükhöz még 1830 után, de még a XIX. század közepe táján is újabb és újabb rétegek csatlakoztak. Ez a viszonylag hosszabb időn keresztül tartó mozgás mind nyelvükben, mind népi kultúrájuk jellegzetességeiben nyomot hagyott.

3 l E tanulmány nem tekinti feladatának, hogy részletesebben foglalkozzon a település szlovák nyelvű népi kultúrájával. Itt csak az etnikai fejlődésváltozatok szemszögéből kívánjuk e kultúrát röviden jellemezni, hiszen a nyelven kívül éppen a közösség egyes szokásai, az anyanyelvhez kötött folklór őrzi legtovább — sokszor a nyelvet is túlélve - a közösség nemzetiségi-etnikai jellegzetességeit, típusjegyeit.

3 2 Répáshuta folklórjának jellemzésénél két alapvető szempontot kell figyelembe vennünk. A falu közössége egy újabban létrejött, csak a XIX. sz. második felében stabilizálódott, s eredetében tarka etnikumú közösséget alkot. A közösségi életmód tehát akkor kezd megszilárdulni, amikor a népi kultúra legarchaikusabb elemei már bomlani kezdenek. Másik lényeges szempont pedig az, hogy itt nem egy hagyományos paraszti közösségről van szó. Répáshután a mezőgazdaság lényegtelen szerepet játszott. A földhöz, a paraszti munkához, a nagy paraszti háztartásokhoz, valamint a szokásokat leginkább gyakorló asszonyoknál e háztartásoktól meghatározott életmódhoz kötött szokásokat itt vagy nem ismerik, vagy más formát öltöttek. E két tényező határozza meg azt is, hogy Répáshután az egyes folklórműfajok vagy csak igen töredékesen vagy egyáltalán nem is élnek (pl. tündérmesék, Luca-napi szokások stb.). Ennek ellenére a hazai nyelvszigetek között Répáshuta viszonylag a gazdagabb népköltészetet őrző szlovák falvak közé tartozik. E népköltészet legjellegzetesebb vonásai a következők: a) A település népköltészete két műfajban őriz viszonylag gazdagabb hagyományt: a népdalokban és a mitikus alakokról szóló mondákban és történetekben.

33 30. MANGA J. 1975,31. 31. SIPOS I. 1955, 1958. A szerző az 50-es években megállapította, hogy Répáshután még nem alakult ki egységes, a falu minden lakosa által egyformán beszélt nyelvjárás. 1979-1981 között is hasonló volt a helyzet: egyes adatközlők, bár ezek voltak kevesebben, inkább „csehesebben" beszéltek, másoknál viszont tisztábban érvényesült a kelet-szlovák nyelvjárás. 32. A répáshutai folklórról még GYIVICSÁN A. 1981. Az ott felvetett kérdésekkel - részben módosítva - e tanulmányban is foglalkozom. 33. A répáshutai gazdagabb népdalkincs viszonylagosságát a következő számadatokkal szeretném illusztrálni: DEME Dezső 130 népdalt, nagyobbrészt népballadákat, szerelmi, tréfás és katonadalokat gyűjtött össze Répáshután. DEME kiadványából (1964) is rögtön szembetűnik e gazdagabb népdalvilág, ha azt a többi borsodi szlovák falvakhoz viszonyítjuk. Más műfajokban őrzött dallamokkal együtt ez a szám Répáshután kb. 200-ra emelkedik. Manga János az 50-es években a nógrádi Vanyarcon 500 szlovák szöveghez kapcsolódó dallamot gyűjtött össze (MANGA J. 1968, 167.). Pilisszentkereszten, Papucsek Gergely 1979-80-ban kb. 400 dallamot gyűjtött. (A gyűjtő közlése.) TÓTH Emília Dunaegyházán, a 70-es évek második felében 80 szlovák népdalt gyűjtött össze. Megjegyezzük, hogy az itt közölt számok szlovákul énekelt népdalokra vonatkoznak. Ha teljességében akarjuk feltárni egy nemzetiségi falu folklórgazdagságát, ebbe mindig bele kell számi424