Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

Az akadály okát nemcsak a múltban kialakult előítéletek, a fejlődésben megrekedt nyelvjárásállapotban, hanem a közösséget érő — ma még mindig szűk körűnek mondható — szlovák nyelvi és kulturális hatásokban és a teljesen új életformát követelő gyors társadalmi változásokban is keresnünk kell. (A gyors társadalmi változásokat a nemzetiségi településeken a nyelvi kommunikációban a magyar nyelv térhódítása kíséri.) Annyit ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a nemzetiségi politika erőfeszítései mellett is igen nehéz a nyelvszigeteken megteremteni a két nyelv és a két kultúra hatásának, közvetítésének egyensúlyát, különösen akkor, amikor ennek történeti hagyományai, előzményei — s így volt ez Répáshután is — szinte egyáltalán nem voltak. A répáshutaiak származásukat, etnikai hovatartozásukat maguk is elsősorban szlovák nyelvűségük alapján tudatosították. Szlovákoknak tartják és vallják magukat. Ez azonban nem zárja ki, hogy a nagyobbrészt német vezetéknevet viselő családokban ne lenne ismert német származásuk. A nyelvükbe beépült német eredetű szavakat a legtermészetesebb módon szlováknak tekintik. E német eredetű szavak nagyobb része a faszénégetéssel és a viseleti darabok megnevezésével kapcsolatos. A közösség tudatában erősen él a település keletkezésének története, a hutaalapítás és a huta történetének egyes epizódjai. A mai 70 évesek között még vannak olyanok, akik 1905 és 1920 között még Gyertyán-völgyben születtek. (Gyertyán-völgyet az idősebbek 50-től felfelé - Sklená hutának [üveghutának] nevezik.) A huta háztartásokban használt termékeit sokat ma is féltve őrzik, ismerve már azok muzeális értékeit is. A ma is elevenen élő településkeletkezés és hutatörténet hagyományával szemben viszont keveset tudnak arról, hogy honnan származik a hutába települt lakosság, őseik származásáról ma már csak töredékek maradtak fenn. Számon tartják ugyan, hogy családjaik Morvaországból vándoroltak be (z Morvy zrne prišli - mondták sokan), közelebbi megjelölést azonban természetesen már nem tudtak adni. Amikor az 50-es években Sipos István a falu nyelvi anyagát gyűjtötte föl, néhányan még közép-szlovák, nógrádi származásról is beszéltek.

2 3 Mostani anyaggyűjtésem idején, tehát egy negyedszázaddal később, a nógrádi származásról már csak egy adatközlőm tett igen bizonytalan említést.

2 4 Olyan adatokra pedig sem korábban, sem most nem akadtunk, melyekben az emlékezet megőrizte volna a kelet-szlovákiai származást, bár a répáshutai nyelvjárásban a legkarakterisztikusabban ennek a területnek nyelvi elemei dominálnak. A mai állapotot inkább az jellemzi, hogy egyes családoknál a morvaországi származástudat tovább erősödött azáltal, hogy néhány fiatal répáshutai szakmunkás olyan építőipari vállalatnál dolgozik, amelynek 23. SIPOS I. 1958, 38. 24. Az 1925-ben született répáshutai asszony szerint Répáshuta és a környék több településének lakossága Liptóból és Trencsénből származik, a közép-szlovák eredethez tehát még nyugat-szlovák is kapcsolódik. „Nas tu z oného doňesli . .. lebo z Liptova, lebo s tama, l'ebo tu bulo na okolo, že dolňju zem a nemal kto obrabjat zeme, či čo je fesi, to zato s tama doňesli tu ňekde Felsőtárkány, Cserépfalu, Miškovec, Lilafüred, Ma5a aj Bükkszentkereszt, už to šicko izé bulo fen slovenské ..." Külön vizsgálat tárgya lehetne, hogy az alföldi bevándorlás emléke hogy került a répáshutaiak származástudatába. SIPOS említi (1955, 36.), hogy a XIX. század elején tömeges elvándorlás volt a hutatelepülésekről Bánátba, bár feltételezése szerint az elvándoroltak többsége a közeli hámorok mellé települt. 422