Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

ETNIKAI FEJLÖDÉSVÁLTOZATOK RÉPÁSHUTÁN GYIVICSÁN ANNA A XVIII. század folyamán az ország különböző részein létrejött magyarországi szlovák nyelvszigetek sajátos nemzetiségi fejlődés hordozói lettek. A szlovák etnikai terület más-más vidékéről származó csoportok ugyanis más és más földrajzi és szociális-gazdasági környezetben telepedtek meg, s így egymástól is eltérő, több típusba sorolható települést és etnikai közösséget hoztak létre. A Dél-Alföldön, Békés és Csongrád megyében kialakult legnagyobb szlovák települések mellett, ahol a magyarországi szlovákságnak több mint a fele telepedett le, több kisebb nyelvsziget jött létre a Dunántúlon, a Duna—Tisza között és az észak-magyarországi hegységben is.

1 E szétszórt nyelvszigetek egyik típusát alkotják az üveghuták és a vashámorok körül keletkezett települések, melyek a Pilis hegységtől (Pilisszentlélek) a Cserháton (Szokolya—Huta—Királyrét), Mátrán és Bükkön át egészen a Zempléni-hegységig húzódó vonal mentén helyezkednek el.

2 A huták lakói nagyobbrészt Morvaországból és Sziléziából, illetve Szlovákia különböző vidékeiről, főleg Nyugat- és Kelet-Szlovákiából származtak.

3 Etnikailag is vegyes képet alkothattak, mivel szlovákokat, cseheket, morvákat, németeket egyaránt befogadtak. Mégis abból, hogy ma ezeket a volt huta-településeket szlovákok lakják, arra következtethetünk, hogy a letelepedések, bevándorlások idején is a szlovák elem volt túlsúlyban.

4 Répáshuta ma is etnikailag viszonylag egyik legzártabb, nyelvileg még standard szlovák településtípust képvisel, pedig az etnikai megmaradás és fejlődés feltételei igen hátrányosak és kedvezőtlenek voltak, ha helyzetét ebből a szemszögből más hazai szlovák nyelvszigetek sorsával, történetük alakulásával vetjük össze. 1. A magyarországi szlovákság szétszórtságát tükrözik a Központi Statisztikai Hivatal 1949-ben, nagyobbrészt a XIX. századi források alapján elkészített, kéziratban maradt telepítési adatai (a szerző tulajdonában). Ezek szerint a szlovákok 66 járás 276 településén éltek. A listán olyan települések is szerepelnek, amelyekben a magyar, ukrán és német telepesek mellé csak néhány szlovák család telepedett le. Ma kb. 80 azoknak a településeknek a száma, amelyeket a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szlovákok lakta településként tart nyilván és azokban kulturális tevékenységet folytat. (Vö.: Nü kalendár, 1971, 5-27.) 2. PESTY F. 1977, 211-212. „A község népesíttetett részint... Komáromból, részint pedig Sléziából." 3. MANGA J. 1975, 28. 4. TAKÁCS B. 1966; VERES L. 1978. 4uy