Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Sipos István: A bükki szlovák falvak nyelvi sajátosságai

A B típusban az n - h mellett megvan a ť, ď, de a nyugati szlovák / mellől hiányzik a lágy f. A C típusban az n - ň mellett megvan a ť, ď és az / - fpár is, mint a középszlovákban, s a keleti szlovák nagy részében is.

9 Ebben az esetben a középszlovák és a megfelelő keleti szlovák variáns tartották meg az /- f párt. E jelenségnél figyelemre méltó a középszlovák hatás

1 °, akárcsak a féllágy s\ z'> s, z-vé változásánál ebben a típusban. Az A, B típus n - h párja, s az egyetlen / nyugati szlovák jelenség, bár középszlovák területen, Liptóban is előfordul.

11 E két együttes forrás alakítja ki a B típuson kívül a kifejezetten keleti szlovák A típusban is, mivel bükki településeink egy időben erős utánpótlást kaptak középszlovák területről. De a más területről érkező utánpótlás megakadályozta az egységesülést. Az egykori féllágy s", z'> s, z lesz a B típusban (nyugati, középszlovák), az A típusban azonban š, í (keleti szlovák). A C típus átmenetet képez, a legtöbb esetben s, z, de elég gyakori az š, í is, pl. sekera - sekera, seno - seno, smať se RH,UH — smejaťše ÓH šmijac se H,ÓM, spivať RH,UH - spevať ÓH, spevac H,ÓM. Viszont közös ÓH - H,ÓM: heker, oíika, mušim, heška, zaš, tisic, he, pokoseno. óhuta még túloz is, mert a többi helyen általános se visszaható névmást is še hangzással használja. Az n - h párnál mindenütt előfordul ingadozás (ďen, hneď). Hámorban itt erős keményedés őrződött (dél-szepesi, észak-gömöri telepesek hatása). Az / - t párt csak a C típus (ÓH) ismeri, de lágy f rendszertelenül máshol is előfordul: aľe, ďaťefina UH. A régi r sonáns (két mássalhangzó között) csak a B típusban őrződött meg közép- és nyugati szlovák módon (krk, pokrm, prsťeh). A C típus (ÓH) az r-t az A típus szerint keleti szlovák módra oldja fel (kark, pokerm, karmiť/c, tarhať/terhac). Az la legtöbb esetben feloldódik, még a B típusban is. A B típus a nyugati szlovák mássalhangzó-rendszerhez áll a legközelebb. Az 4 típus a keleti szlovák rendszert képviseli. A C típus (ÓH) átmenet a kettő között, k ť, ď hangokkal, s az s, z helyetti s, z alapján a nyugati, s középszlovákhoz tartozik, az / - ľ pár a keleti, s középszlováknak felel meg, az r, l

o feloldása keleti szlovák minta. A bükki települések hármas hangtani csoportosulásához hasonló helyzetet találunk a szókészletben is. RH,UH - ÓH - H,ÓM sorrendben: hrnček - bádog - hárček, belešsirovftik (lekvarnik, beluš) - lángoš, hordov - hordov - bočka, cintorín - temetov cinter, hovoriť - hutoriť - hutoric, vaček - kešeha - zepka, klučka - kľamka - klinga, kosák - šerp - šerp, hehet - pazdur - nohec, svatek - svatek/sveto - šveto. A hangtani variánsok alapján kialakult három nyelvjárási változattal szemben meglepő az egységes és általános kvantitáshiány. Könnyen magyarázható azonban közös fejlődési tendencia eredményeként. Tény, hogy csak a keleti szlovák általános sajátossága, de a közép- és irodalmi szlovák is korlátozta a kvantitást az ún. ritmikus törvénnyel, s más nyelvjárásokban is előfordul. 9. ŠTOLC J. é. n. I—II. 201-202. 10. ŠTOLCJ. 1949. 322. 11. STANISLAV J. 1932. 40