Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Tóth Emília: Gyermekjátékok

3. kép. Mai iskolások rongybabái elkezdték csiklandozni a tenyerét, majd az ujjait számolgatták és végül megcsiklandozták a hóna alját: Varila mamička kasičku, Főzte mamácska a kását, Ternu dala do Mečki, ennek bögrébe adott ternu dala do hrnčička ennek csészébe adott ternu do taňerka, ennek tányérba ternu dala do íerpenki ennek serpenyőbe adott tomu ňe, ten ňekceu annak nem ő nem akart až tu bezel egészen ide szaladt. vagy: a ternu odrezela krk és annak levágta a nyakát a párala, párala és fosztotta, fosztotta az pod pazuhu párala egész a hónaljáig fosztotta. A gyerekek ennek nagyon örültek és jót nevettek, amikor megcsiklandozták a hónaljukat. A legkisebbek játékaihoz még megemlítek egy mondókát, amit akkor énekeltek a gyerekeknek, mikor állni tanították. A térdükre állították és rugóztatták: Hopp-hopp-hop ňič nerob Hopp-hopp-hop semmit se csinálj len roztrhaní bosi hod. csak szakadtán mezítláb járj. A most felsorolt játékok mindegyikének magyar megfelelőjét is ismerték adatközlőink. Ez a tény is bizonyítja, hogy kétnyelvű közösség hagyományairól kell beszélnünk. Nagyon sok kis dalnak a dallama is megegyezik a magyar megfelelőjének dallamával, pl. kerekecske gombocska ... Megállapításaink vonatkoznak a többi gyermekjátékra is, melyek már a nagyobb gyerekek repertoárját képviselik. Például az állatoknak mondott versikék, énekelt dalocskák. 404