Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Kriston Vizi József: A fiatalság életmódja és társas élete
A kocsma volt a serdülőkort elhagyó 17—18, majd a felszabadulást követő években a 16—17 életévét betöltött ifjú beavatásának is a helye. Ez általában ősz végén, valamelyik szombat este történt meg, s igen egyszerűen zajlott le. Az októberben bevonultak helyére ilyenkor kerültek az újabbak, így gyakran egyszerre több legény beavatására került sor. A fiúk a kocsmárosnál előre lefogadtak 2—3 liter bort, majd a legénybanda összegyülekezése után kikérték az italt és ők töltöttek körbe mindegyiknek. Ha ez elfogyott, akkor ezen az estén utána is ők fizették a sort. Ez volt az első eset, hogy a cimborákkal tovább is maradhattak; ezt követően a férfiak is tudomásul vették, hogy nekik már helyük van. Végül a kocsmában jöttek össze a legények akkor is, ha a besorozottakat búcsúztatták. Ilyenkor éjfélig is együtt voltak a jó barátok és az egyidős cimborák. Az öregek nem is ültek ott sokáig, hanem magukra hagyták a hangosan nótázó és egyre ittasabb fiatalokat. Miként a fiúk, illetve a legények tevékenységi köre fokozatosan bővült, s vált önállóvá, hasonlóképpen történt ez a lányok esetében is. 1 ° Munkavégzésük korai szakaszára még inkább a segítés, begyakorlás a jellemző. Ez főként az otthoni teendők körében (főzés, mosás), valamint a földmunkák (pl. krumplikapálás, -szedés) vagy a szénamunkák (forgatás) egyes fázisában figyelhető meg. Az egyéni képességek, s nem utolsósorban a család helyzetéből fakadó gazdasági kényszer azonban azt is jelzik, hogy egy-egy tevékenységfajta nem minden esetben köthető kizárólag csak egy bizonyos életkorhoz. Egyik adatközlőnk 11 arról számolt be, hogy amikor szülei a szilvási uraságtól megváltott 8-10 mázsányi mésszel egy hétig is oda voltak az Alföldön 12 , tizenkét esztendősen (!) egymaga készítette elő és sütötte ki a kenyeret. A testvérek ellátása mellett rábízhatták ezt is, mert édesanyja már korábban többször beállította a dagasztásba. Mindennapos házi-házkörüli munkája volt a lánynak a fekvőhelyek rendbetétele, a tehén és borjú ellátása, valamint vízhordás az utcakútról. Megesett, hogy nyári napokon felpakolták a lányt két vödör málnával, hogy a diósgyőri vagy a miskolci piacon csináljon pénzt belőle. A vadon termő gyümölcsök (pl. som, vadalma) télire való szedése is gyakorta a lányok feladata volt. 13 A legtöbb család helyzetében jelentékeny szerepet játszott a lány erdei munkája is. A húszas-harmincas években többnyire csapatban jártak 50-60 filléres napszámért fenyőt, tölgyet és bükköt telepíteni, makkozni. Ha a falutól messzebb és hosszan tartó munkára voltak, akkor csak szombaton jártak haza. Szerda esténként legfeljebb néhány nagyobb lányt küldtek a faluba, hogy pótolhassák a betyárkosztot. Volt, aki helyben vagy Bükkszentkereszten szintén napszámba végezte a szénagyűjtést. A nagyobb lányok közül többen csatlakoztak a Dunántúlra, főként Fejér megye uradalmaiba summásnak szegődött répáshutaiakhoz. A családok számára igencsak számottevő volt az a pénzbeli vagy természetbeni javadalom, ami a vegyes mezei munkákat magában foglaló hosszú hónapok után járt. Mások, akikre nagyobb szükség volt otthon, vagy közelebb is találtak tavaszra és őszre munkát, azok inkább csak a Tisza-vidékre jártak aratni. Körülbelül 2-3 hétig voltak 10. A hagyományosan lánymunkáknak számító tevékenységi formák csoportosítását legutóbb TÁTRAI Zs. 1981. 74-83. végezte el. 11. Molnár Gáspárné Hangyás Anna, 61 éves adatközlő. 12. Vö.: VIGA Gy. 1980. 254-256. 13. BAKÓ F. 1968. 270. 390
