Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

mánygyűjtést a legtekintélyesebb legény szervezte. A farsangi mulatság előtti nap délután a legények végigjárták a falut. Minden házba bekopogtattak és valami adományt kértek a másnapi bálra. A háziak leggyakrabban szalonnát, tojást, esetleg lisztet adtak. A legények ehhez még bort meg pálinkát vásároltak. Régebben a legényeket a már korábban felfogadott muzsikusok is elkísérték. Ilyenkor a legények, ha megfelelő korú lányt találtak otthon, megtáncoltatták az udvaron. A zenét, nemcsak ilyenkor, hanem a bálon is citera és harmonika szolgáltatta. Idősebb adatközlőim szerint a század első évtizedeiben nemcsak adományt gyűjtöttek a legények, hanem maskurának (maske) is felöltöztek és úgy járták a falut. Ma már nem lehet megállapítani, hogy milyen alakoskodásról lehetett szó, kétségtelen azonban, hogy a farsangi maszkos alakoskodás valamilyen formáját ismerték és gyakorolták. A farsangi alakoskodás kevés emléke szintén olyan sajátossága a közösség szokásrendszerének, amelyre fel kell hívni a figyelmet. A környező területek közül Nógrádban, az alföldi szlovákoknál, illetve Szlovákiában mindenütt igen elterjedtek a különféle maszkok, a farsangi maszkos szokások. A Zempléni-hegyvidék falvaiban még szintén emlékeznek ezekre a cselekményekre.

24 S noha kétségtelen, hogy egykor Répáshután is ismerték ezeket a szokásokat, a cselekmények intenzitása kisebb lehetett, mint az említett vidékeken. Erre utal az a tény, hogy ezek a szokások viszonylag korán kiszakadtak a közösség gyakorlatából. A farsangot követő szerda, hamvazószerda (popolec) - amint erre már utaltunk — a böjti időszak (post) kezdetét jelentette. Ezen a napon hamuval kisúrolták a fazekakat, s ettől fogva hét héten keresztül csak vajjal és olajjal főztek. Általában hétfő, szerda és péntek voltak a böjtös napok, húst azonban csak szombaton (mások szerint csak vasárnap) ettek. Böjt idején főleg lisztes ételeket, különböző tésztákat ettek. Az egyik legkedveltebb böjti étel a cibereleves (kiselica) volt. Ezt úgy készítették, hogy a gabonakorpából és kenyérből erjesztett savanyú levet kukoricakásával összefőzték. A böjti időszak legnagyobb egyházi jellegű ünnepe virágvasárnap (kvetná nedelja) volt. Ezen a napon mindenki barkát (bárki) vitt magával a templomba és ott megszentelhette azt. A barkát virágvasárnap előtt vagy e nap reggelén a gyermekek, a fiatalok szedték az egész család számára. Az idősebbek szerint régebben a szentelt barkával mielőtt hazaindultak volna a miséről, egyszer megkerülték a templomot. A szentelt barkát igen sokféle módon használták fel. Általában úgy tartották, hogy az minden rossztól megvéd, s éppen ezért otthon a gerendán vagy a konyhában tartották Vihar idején egy szem barkát vagy az ágnak egy kis részét a tűzbe dobták, hogy annak füstje csendesítse az égiháborút. Több adatközlő is említette, hogy abba a házba, amelyikben nincsen szentelt barka, befurakodik a kígyó és kárt tesz a háziakban. A húsvéti ünnepkör nagycsütörtökön (zelený štvrtok) kezdődik, amikor délután elhallgatnak a harangok. Délután három órakor harangoznak utoljára, s a harang legközelebb csak a nagyszombati feltámadáskor szólal meg újra. Ezen időközben a harangozó őrködik, hogy a harangot valaki meg ne húzza es ő az, aki kereplővel jelzi az idő múlását. 24. Vö. BOGATIREV P. G. 1929. 65.; MANGA J. 1968. 111-115.; KRUPA A. é. n. 124-129.; ZATKO R. 1973. 68-70.; HORVÁTHOVA E. 1972a. 215.; STRÁNSKÁ D. 1936. 282-283.; ZIBRTČ. 1959. 94-126.; MANGA J. 1974. 50.;NIEDERMÜLLER P. 1981. 324